A sürgősségi ápolónő, aki az életét adta a koronavírus-betegekért
Több mint ötven éven át dolgozott sürgősségi ápolónőként, de nem akart nyugdíjba vonulni, a koronavírus ellenére sem, mely végül az ő életét is elvette
Több mint ötven éven át dolgozott sürgősségi ápolónőként, de nem akart nyugdíjba vonulni, a koronavírus ellenére sem, mely végül az ő életét is elvette.
Betty Grier Gallagher több mint öt évtizeden át volt sürgősségi ápolónő, így hatalmas tapasztalattal rendelkezett. Nemcsak a betegek számára volt fontos a jelenléte, hanem a fiatalabb nővéreknek is, akik rengeteget tanulhattak tőle.
Sokan szerették, és az idős ápolónőnek szó szerint ez volt az élete, aki éjszakai műszakban dolgozott az alabamai Coosa Valley Medical Centerben. Szerette volna, ha a tudását átadhatja a jövő generációjának, akik adott esetben szintén sok életet menthetnek meg.
A kórházban „Miss Betty” néven volt ismert, és gyakorlatilag mindenki anyukája volt az intézményben. Mindig figyelt arra, hogy a munkatársai a lehető legjobb hangulatban legyenek, és igyekezett levenni a terhet a vállaikról.
A betegeit a lehető legjobb módon látta el, és velük is nagyon odaadóan viselkedett, akárcsak a kórházba látogató családtagokkal. Egyszóval nemcsak egy kiváló szakember volt, hanem egy remek ember is.
A CNN a cikkében arról ír, hogy a nővért mindenki szerette, és igazi kedvenc volt, de amikor a világjárvány kezdett elhatalmasodni, márciusban a biztonsága érdekében arra kérték, hogy maradjon otthon.
A koronavírus-fertőzöttek tüdeje rosszabbul néz ki, mint a láncdohányosoké
Miss Betty azonban nem hátrált meg, mert ebben a helyzetben még inkább segíteni akart. Jól tudhatták, hogy nemet fog mondani, amivel azonban a saját életét tette kockára. Tudta jól, hogy a kollégáinak és a közösségnek szüksége van rá, így egészen addig dolgozott, amíg a koronavírus decemberben félre nem állította.
@rnangler She left behind a legacy ##nurse ##emergency ##nursing ##covid ##rip ##betty ##fyp ##imissyou
♬ Yellow (Slowed) – Coldplay
Január 10-én, egy nappal a 79. születésnapja előtt hunyt el, ugyanabban a kórházban, ahol a karrierje nagy részében dolgozott. A társak elmondták, nem azért tette ezt, mert ki akart tűnni a tömegből, hanem egyszerűen ő ilyen volt, ez volt a hivatása, egy elkötelezett nővér és mentor.
Gallagher mindvégig ápolónőként dolgozott, és úgy érezte, ez a kötelesség az egész életére szól, vagyis a betegek gondozása és a fiatalabb kollégák mentorálása. Időnként ötven évvel fiatalabb kollégái voltak, ugyanakkor mindenkivel remek volt a kapcsolata, akik hiába kérlelték őt, hogy inkább vigyázzon magára. A kora ellenére tisztességesen végezte a tizenkét órás műszakjait, és még arra is figyelt, hogy mindenki jó erőben legyen. Élete utolsó napjaiban az intenzív osztályon attól tartott, hogy egyedül fog meghalni, emiatt is akart a kórházában maradni.
A személyzet gondoskodott róla, hogy mindig legyenek körülötte emberek, ne érezze magát egyedül, amikor örök álomra hajtja a fejét. Olyan emberek vették körül, akik őszintén szerették, így boldogan halhatott meg. Azon a napon, amikor elhunyt, szinte az összes munkatárs megjelent a szobában, és noha nem így akarták utoljára látni, örültek annak, hogy ott lehettek.
