A kézfertőtlenítők meglepő története

David Owen, a Purellt gyártó GOJO Industriest úgy jellemezte a New Yorkernek 2013-ban, mintha egy kisvárosi helyi vállalkozás lenne, amelyre lassú, de egyenletes növekedés vár. Manapság még interjút sem tudnak adni, annyira elfoglalttá váltak, akkora igény lehet hirtelen a termékeikre.

A Purell nevű kézfertőtlenítő gél különösen nagy keresletnek örvend a COVID-19 járványnak köszönhetően. Hosszú évtizedeken át a népszerűsége az olcsó árának és a széleskörű kínálatnak volt betudható, de most a krízishelyzet idején nehéz tartaniuk a lépést a vásárlói igénnyel. Soron kívül Meglepően meleg lesz Pécsen vasárnap, Miskolc nem örül

Amikor a kézfertőtlenítőkről beszélünk, akkor nem a hagyományos higiéniai módszerre érdemes gondolni: ezekhez nem szükséges víz vagy szappan, elég a kezünkre nyomni, szétkenni és már működik is. Hogy ki találta fel ezt a módszert, vagy mikor találta fel, az egy frusztráló rejtély a mai napig.

Az első víz nélküli fertőtlenítőszer megjelenése 1875 környékére tehető, amikor Leonid Bucholz, az észt Tartui Egyetem tanára, arra a felfedezésre jutott, hogy az etanolnak vannak fertőtlenítő hatásai. Az ő munkássága az első tudományos irodalom, ami ebben a témában született, habár vannak olyan feltételezések, hogy már ezt megelőzően is bort vagy brandy-t használtak orvosi fertőtlenítésre.

Az etanol azért volt érdekes, mert néhány évvel később a tanulmányok kimutatták, hogy gyakorlatilag a gombán kívül mindent megöl, de azokat nem. 1911-ben arra jutottak, hogy a 70%-os etanol-tartalom az, ami a leghatásosabb, de 1936-ban előállítottak egy komplexebb alkoholtípust, amely még ennél is hatásosabb fertőtlenítő volt.

1946 kulcsdátum a történet szempontjából: ebben az évben alapította meg Goldie és Jerome „Jerry” Lippman a GOJO nevű vállalkozást, ami először foglalkozott ilyen termékek megalkotásával, az első példányt „GOJO Kéztisztítónak” hívták, ami az a narancsillatú tisztító volt, amit napjainkban is fel lehet lelni néhány autószerelőnél. A különbség az, hogy ez tisztító, és nem fertőtlenítő, így nem megöli, hanem csak leszedi a kezedről a kórokozókat.

Jerry Lippman nevéhez kötődik továbbá az a klasszikus adagoló, amiben a fertőtlenítőket vagy olykor a szappant is megtalálhatjuk. A GOJO weboldala szerint „Minden egyes szappanadagoló, amit világszerte láthattok a falakon, az a leszármazottja Jerry első adagolóinak”.

Mivel petróleum alapú volt a késztisztító, így a GOJO-t nagyon megütötte az 1973-as olajválság, így alternatívák után kellett kutatni. 1988-ra sikerült kidolgozni azt az ötletet, amin a mai fertőtlenítők is alapszanak, olyan keveréket sikerült előállítaniuk, ami úgy volt hatásos a kórokozók ellen, hogy közben kímélte a bőrt.

Ha az interneten kutakodsz az alkohol alapú kézfertőtlenítő eredete után, akkor Lupe Hernandez nevével találkozhatsz, aki egy ápoló tanonc volt Kaliforniában. Egy 2012-es Guardian cikk, ami először említette ezt a nevet, az nem tért ki arra, hogy honnan származik ez az információ, de az összes említés, ami ezt követően Hernandezről jön, az mind ezen a cikken alapszik.

Semmilyen tény nem támasztja alá, hogy Lupe Hernandez bármi ilyesmit feltalált volna, ezalatt a név alatt semmilyen szabadalmat nem kezdeményeztek. Laura Barton, a Guardian cikk szerzője azt állítja, hogy nem emlékszik pontosan, hogy honnan származik a történet. Elképzelhető ennek ellenére, hogy volt ilyen, csak a latinos nevű személy ötletét elsöpörte az akkor fehérek által dominált egészségügyi szektor.

Visszatérve, a GOJO levédette a „Purell” nevet 1998-ban. A Purellt megelőzően is volt már alkohol alapú kézfertőtlenítő, például Németországban, ahol a Serillium nevű terméket 1965-ben találták fel. A fő különbség a Purell és a Sterillium között, hogy nem volt meg az a vastagító anyag, amelynek köszönhetően ideálisan el tudtuk kenni a kezünkön, anélkül csak irritáló módon szanaszét folyt a kezünkön.

Azért volt nehéz eljutni a Purell megalkotásáig, mert szimplán nem volt ehhez hasonló termék korábban a piacon. A terméket 1997-ben vezették be a piacokra és szépen lassan elkezdett nőni a népszerűsége. A Wegmans áruházlánc volt a legelső, aki a polcaira rakta a terméket, majd az Egyesült Államok katonasága is széles körben alkalmazta a fertőtlenítőt. A 2000-es években volt az igazi nagy robbanás, mindenhol megjelent a termék kórházaktól az iskolákon át az irodákig.

A 2000-es évek továbbá a brand értékesítéséről is szólt: 2004-ben eladták a Pfizernek, amit 2006-ban felvásárolt a Johnson & Johnson. 2010-ben viszont visszavette a GOJO, így az Amerikában egyik legnagyobb kézfertőtlenítőnek számító termék újra az eredeti tulajdonosához került.

Az elmúlt néhány évben elkezdett telítődni a piac a különböző Purell utánzatokkal, több Instagram-barát startup és áruházlánc hozta létre a saját verzióját (példaként ott a CVS, ami még a Purellnél is olcsóbb, de annál fogva gyengébb minőséggel árulta a maga termékét). Eközben a CDC és az FDA igyekszik ügyelni arra, hogy az alkohol alapú fertőtlenítő ne állítson olyat magáról, amit egyébként nem tud. 2020 elején az FDA figyelmeztette a GOJO-t, hogy ne állítsák azt, hogy a Purell hatásosan írtja az olyan patogéneket, mint a norovirus vagy az Ebola.

Hogy hatásos-e a koronavírus ellen, azt egyelőre nem tudjuk meg, ugyanis a GOJO nem válaszol az erre vonatkozó kérdésekre. Gyakori érvként hozzák fel, hogy az FDA túlszabályozza a működésüket, de a valóság az, hogy az FDA nem igazán hozott létre eddig erős szabályrendszert. Egy tavalyi állításuk szerint, nem lehet pontosan megállapítani, hogy az alkohol, amit például a Purell is használ, az „általánosan elfogadott módon biztonságosnak és hatásosnak” tekinthető-e.

Ennek ellenére, a kézfertőtlenítők utáni kereslet kirobbanó nagyságnak örvend a COVID-19 járvány terjedése okán, és erre nagyon jó ok van, ugyanis a csapból is az folyik, hogy ügyelni kell a higiéniára ezekben az időkben. Ha még találsz a polcokon Purellt, érdemes elrakni belőle néhányat.