Ilyen az oxigénhiány valósága Mexikóban – A „halálpiac”
Olyan súlyos a koronavírus-járvány második hulláma Mexikóban, hogy a kórházak szinte teljesen megteltek betegekkel, így sokaknak otthoni küzdelmet kell vívniuk a vírus ellen. Ez azonban sok esetben halálos küzdelem, ugyanis súlyos oxigénhiány alakult ki az országban.
Juan Carlos Hernández minden szempontból megélte a járvány poklát: maga is túlélte a vírus érintését és a munkáját is elvesztette. A pandémia közepette úgy döntött, ahogy tud, segíteni próbál az embereknek, és oxigénpalackokat kezdett el árulni – idézte a New York Times a férfi történetét.
Napjainkban meglehetősen gyakran kap telefonhívásokat. Gyermekek hívják, akik a szüleik számára könyörögnek oxigénpalackért, nagyszülők hívják az éjszaka közepén, miközben kapkodnak a levegőért. Volt, aki az autóját ajánlotta fel az oxigénpalackért, mert nem volt nála pénz. Hernández viszont mindenkinek egy dolgot tudott válaszolni: kifogyott a palackokból.
A koronavírus-járvány második hulláma teljesen falhoz vágta Mexikót ezen a télen, és az oxigén iránti kereslet valósággal berobbant – nemcsak Mexikóban, hanem egész Latin-Amerikában. Ennek következtében pedig egész Mexikóban oxigénhiány alakult ki, mely az árakra elképesztő megugrásához vezetett.
Ezen körülmények között pedig a feketepiac virágzásnak indult, a helyi média beszámolói szerint a bűnszervezetek oxigénpalackokkal teli kamionokat loptak el, és fegyverrel raboltak ki kórházakat az értékes palackokért. Számos mexikóinak így az élete gyakorlatilag az olyan oxigénárusok kezében van, mint Hernández maga.
„Egy halálpiacon vagyunk. Ha nincs elég pénzed, akár a családtagodat is elveszítheted”
A koronavírus-járvány második hulláma Mexikóban még az elsőnél is súlyosabbnak bizonyult, a korábbiakhoz képest is több ember fertőződött meg, köztük az ország elnöke, Andrés Manuel López Obrador is. Az egészségügyi ellátórendszer rendkívül alulfejlett, ezért sokan nem is bíznak abban, hogy megfelelő ellátásban részesülnek, mely a kórházak megtelésével kiegészülve ahhoz vezetett, hogy sokan inkább az otthoni gyógyulást választják.
Ez pedig a halálos áldozatok számának berobbanását vonta maga után, csak januárban 30 000 mexikói vesztette életét. Mexikóban a halálozás eddig is magas volt, csak két országban – Egyesült Államok és Brazília – hunyt el több ember a vírus szövődményeiben, holott a fertőzöttek tekintetében „csak” tizenharmadikak, közel kétmillió esettel.
A kormánytisztviselők és az orvosok egyetértenek abban, hogy mi az egyik ok, amiért ennyire sok ember hal meg a fertőzésben: nincs egyszerűen elég oxigénpalack. Alejandro Castillo, Mexikóváros kórházának egyik orvosa úgy fogalmazott, az oxigén olyan jelenleg, mint a víz, a túléléshez szükséges.
Jelenleg Mexikóváros az ország járványkitörésének epicentruma, ahol átlagosan a tíz rendelkezésre álló kórházi ágyból nyolcat már koronavírus-fertőzöttek foglalnak el. Egyes kórházakban már akkora a túlterheltség, hogy a sürgősségi kórtermekből is hazaküldik a betegeket, helyhiányra hivatkozva.
A téli hónapokra annyira sok lett a fertőzött, hogy a világ valamennyi pontján az egekbe szökött az oxigén iránti kereslet, még olyan helyeken is, mint Los Angeles. Ez azonban ahhoz vezetett Mexikóban, hogy akik az otthoni küzdelmet választják, nem jutnak hozzá megfelelő mennyiségű oxigénhez, ha egyáltalán hozzájutnak.
A túlélési esélyek növeléséhez ugyanis a legbetegebb fertőzötteknek a nap 24 órájában kell oxigént pumpálni a tüdejébe, mely arra kényszeríti a családtagokat és a barátokat, hogy kétségbeesett hajszába kezdjenek az oxigénpalackok után, hiszen van, amikor egy nap többször is újra kell tölteni a palackokat oxigénnel.
A Times felhozza David Menéndez Martínez rendkívül szomorú példáját, akinek egészen addig fogalma sem volt arról, hogy működik egy oxigénterápia, ameddig édesanyja meg nem fertőződött decemberben koronavírussal. Most már azonban tudja a szomorú valóságot: Mexikóban 800 dollárba (240 000 forint) kerül egy teli palack, és 10 dollárba, ha újra akarja tölteni, amit akár hat óránként meg kellene tenni, olyan gyorsan el tud fogyni.
Menéndeznek annyi szerencséje volt egy ideig, hogy kölcsönkapott néhány palackot a barátaitól, ismerőseitől, ám mégis előfordult több alkalommal, hogy hosszú órákat kellett arra várnia, hogy újratöltse őket. Mexikóváros bizonyos részein gyakorlatilag megszokott jelenséggé vált, hogy kilométeres sorokban állnak az emberek, oxigénben reménykedve.
„Nagyon sok embert láttam, aki megérkezett a palackjával, és a sor elejére akart menni, zokogva, kétségbeesve. Hallottam minden könyörgést: ’Az édesapámnak már csak 60 százalékon van az oxigénje’; ’A testvéremnek már csak 50 százaléknyi oxigénje van’; ’A feleségem már nem kap levegőt, teljesen bekékült, valaki segítsen’”
mesélte Menéndez, valamint hozzátette, csak az járt az eszében, hogy az édesanyja nehogy megfulladjon.
Mexikóvárosban decemberben szabadult el igazán a járványügyi pokol, mivel a hatóságok meglehetősen nagy csúszással zárták le a nem létfontosságú vállalatokat, holott már olyan magasan voltak a számok, hogy a kormány protokolljai szerint automatikusan be kellett volna zárni mindent. A városvezetés végül szigorított, de az ünnepek alkalmával nagyon sokan nem tartották ezeket be.
Ricardo Sheffield, a mexikói fogyasztóvédelmi hatóság vezetője elmondta, csak január első három hetében az otthoni használatra szolgáló oxigénre 700 százalékkal ugrott meg a kereslet, amely az árak megtriplázódásához vezetett. Sheffield hozzátette, az online csalók hatalmasat profitáltak ebből:
„A semmiből jött a kereslet berobbanása. Az árak emelése is csak azért nem okoz felháborodást, mert az emberek annyira kétségbe vannak esve. Ha nem kapnak időben oxigént, akkor ők vagy családtagjaik meghalnak”
Az online csalók áldozatává válást Miguel Ángel Maldonaldo Hernández szomorú története mutatja meg, aki – miután nagymamája megbetegedett – a barátaitól kért kölcsön plusz 800 dollárt, hogy egy oxigénkoncentrátort – ami egy olyan szerkezet, amely a levegőt magába szívja, és tiszta oxigént fúj ki – vegyen 1600 dollár ellenében egy engedély nélküli eladótól.
Mint kiderült, Hernándezt súlyosan átverték, hiszen a gépezet nem működött. Ezt követően 100 dollárt helyezett letétbe egy eladó számára, aki Facebookon árult koncentrátort, azonban ezt a gépet ki sem szállították neki. A férfi így kétszer is pórul járt, és most ott találja magát, hogy adósságba került a barátaival szemben.
„Ilyenkor egy nagyon stresszes helyzetben vagy, ami az egész családnak gyötrelmet okoz. Egy idő után elfogynak a lehetőségeid, és bedőlsz az ilyeneknek”
mondta Hernández, aki közölte: a nagymamája végül életét vesztette az otthonában.
A mexikói kormány megtette a nulladik lépéseket a helyzet megoldására, például a Nemzeti Gárdát vezényelte ki az oxigénpalackokat szállító kamionok védelmére. Ezen felül előírta az ellátás biztosítóinak, hogy a helyzetre tekintettel ne ipari felhasználású, hanem emberi felhasználású oxigént kezdjenek el nagy ütemben előállítani.
Mint Sheffield ismertette, a helyzet azonban azért is nehéz, mert Mexikóban nem gyártanak oxigénpalackokat, hanem általában az Egyesült Államokból importálják őket, ami azonban most lehetetlen, mivel ott is óriási kereslet. A másik opció Kína maradt, azonban hónapokig tart, mire érkezik egy szállítmány.
Az átlagos mexikóiaknak így olyan egyszerű vállalkozókra kell bíznia magát, mint amilyen Juan Carlos Hernández is, akit cikkünk elején említettünk. A férfi azonban elmondta, december óta ő sem tud oxigénpalackokat árulni, mivel a beszállítói olyan magasra emelték az árakat, hogy nem volt gyomra ezt a vásárlókon behajtani.
Manapság átállt a palackokról a koncentrátorok árusítására, ám mivel az jóval drágább, mint a palackok, ezért nagyon limitált lett az ügyféli köre. Mint mondta, amikor sok vásárló érkezik egy héten, kétszer annyit keres, mint ami a korábbi fizetése volt:
„Nem volna szabad más emberek fájdalmán profitálni, mert embertelen, de végső soron én is pont ugyanezt csinálom”
Hernández elmondása szerint annyi telefonhívást kap az elmúlt időben, hogy előfordult már, hogy tartania kellett az egyik ügyfelének a telefont, mert épp egy másikra válaszolt. Mint mesélte, nagyon nehéz elfelejteni az emberek hangját, amikor közli velük, hogy elfogytak az oxigénpalackjai:
„Hallani lehet a kétségbeesést, a rezignáltságot, amikor megköszönik, hogy egyáltalán válaszoltam nekik. Nem örülök annak, amit csinálok, én egy lehetőséget aknázok ki, hogy pénzem legyen. Nekem is ennem kell”
Ami Menéndezt illeti, saját beszámolója szerint egy dolog okozott neki boldogságot mostanában, ha a sor elejére tudott jutni palackjával, és azt teli tudták neki tölteni:
„Nem érdekelt, hogy ettem-e, nem érdekelt, hogy fáztam-e, nem érdekelt, hogy fáradt voltam-e, és az sem, ha hajnali 3 volt. Minden áldozatot megérte, ha életben tudtam tartani édesanyámat. A legnagyobb áldás az volt, amikor találtam valakit, aki heti 100 dollárért egy koncentrátort bérelt nekem”
A szerkezet egy ideig életben tudta tartani édesanyját, akinek azonban a tüdeje felmondta a szolgálatot. Végül karácsony estéjén lélegeztetőgépre kellett kötni, és Újév előtt életét vesztette.
