Dokumentumok bizonyítják, II. Erzsébet törvénymódosításért lobbizott, hogy ne derüljön ki a magánvagyona

A The Guardian birtokába jutott dokumentumokból és a brit Nemzeti Archívumban fellelhető feljegyzésekből kiderült, hogy II. Erzsébet a saját magánügyvédjét használta fel, hogy nyomást helyezzen a miniszterekre egy olyan törvénytervezet módosítása érdekében, amelynek következményeképpen nyilvánosságra kellett volna hozni az üzleti érdekeltségeit.

A törvényjavaslat eredetileg arra irányult volna, hogy a nyilvánosság elé – az átláthatóság elve alapján – táruljon, hogy az egyes, úgynevezett listázott cégekben milyen a tulajdonosi kör, és ezzel sikerüljön megkerülni, hogy a befektetők túl nagy részesedést szerezzenek egy-egy ilyen vállalatban. Soron kívül Andrei Mangra zokogva adott interjút, késsel kergették a támadói a lakásában

Miután Erzsébet királynő kérelmére az ügyvédje közbeavatkozott, az átláthatóságot célzó törvénybe beillesztettek egy olyan klauzulát, melynek alapján azon vállalatok, amelyekben a királyi családnak vagy a királynőnek személyesen van érdekeltsége, nem kell megfelelni a transzparencia követelményeinek.

Ennek köszönhetően tehát a királynő által tulajdonolt üzletrészek nem tárultak a publikum elé, így sikerült elkerülni a botrányt, amitől tartottak a Buckingham Palotában. Így a királynő személyes vagyona továbbra is találgatás tárgya, továbbra sem tudni pontos adatot erről, de egyes elemzők több százmillió fontos nagyságrendre becsülik.

A királynő ügyvédje azzal érvelt, hogy a királynő üzletrészei kivételt képezzenek a törvény alól, ám jelezték a számára, hogy ezzel túlságosan nagy gyanúba keverednének. Az ügyvédnek azonban sikerült meggyőznie a törvényhozókat, hogy túl nagy a kockázata, hogy botrány keveredne a királynő üzletrészeiből, így azok nem tartozhatnak a törvény hatálya alá.

A végső, már módosított javaslat alapján a kormánynak biztosították a jogkört, hogy bizonyos vállalatokat saját döntésével felmenthet a transzparencia követelményei alól. Papíron ezzel  nagyon befolyásos üzletembereket, államfőket, kormányokat vagy állami befektető alapok lehetett megvédeni, ám ez a klauzula kizárólag a királynő védelmére irányult.

Ezen felül a kormány létrehozott egy köztes vállalatot, amelyen keresztül lehetett részvényeket és üzletrészeket vásárolni és tulajdonban tartani, így a királynő például elég volt, ha ezen a cégen keresztül volt bizonyos üzletrészek vagy részvények tulajdonosa, mert ezt a céget felmentették a transzparencia követelményei alól.

Ez a cég végül az angol központi bank által létrehozott Bank of England Nominees Limited lett, ahova az Andrew Morton újságíró által írt könyv szerint azonnal átutalták a királynő összes részvényét. A céget 1977-ben hozták létre, és egészen 2011-ig, ameddig a brit kormány megvonta a felmentését a cégnek, a királynő magánvagyonát rejtegette. Az viszont továbbra is kérdéses, hova került át ezután a vagyon.

A The Guardian egyébként eredetileg nem erre az esetre vonatkozóan folytatott vizsgálatot, hanem a „Királynő beleegyezése” nevezetű jogintézményre, melynek során azt kívánták feltárni, hogy a jogintézmény mennyiben befolyásolta az évek során a brit törvényhozás, és a hazai törvények alakulását.

A Királynő beleegyezése elhatárolandó az uralkodó jóváhagyásától, az utóbbi arra vonatkozik, hogy az uralkodó (jelen esetben II. Erzsébet) formálisan jóváhagyja az adott törvényjavaslatot, melyből törvény válik. A Királynő beleegyezését viszont előzetesen kell kérni a törvényhozóknak, amennyiben olyan jogszabályt terveznek előterjeszteni, amely közvetlenül érintené a királynő vagy a királyi család személyes vagy vagyoni érdekeit.

Az alkotmányjogászok úgy tartják, hogy ez a jogintézmény ugyan visszatetsző, de alapvetően ártalmatlan, ám a brit lap által nyilvánosságra hozott dokumentumok azt támasztják alá, hogy a királyi család ezt a jogosultságot használta fel arra, legalább egy alkalommal, hogy befolyásolják a törvényhozás alakulását.