Az orrpiszkálás alapvetően sem illendő, a koronavírus idején azonban még veszélyes is
Az elmúlt évek kutatásai alapján az emberek 91 százaléka rendszeresen piszkálja az orrát, bár gyermekeinknek is azt tanítjuk, hogy ez a cselekvés nem illendő, vannak olyanok is, akik egyáltalán nem érzik magukat kellemetlenül, ha nyilvánosan végzik ezt a tevékenységet.
Az elmúlt évek kutatásai alapján az emberek 91 százaléka rendszeresen piszkálja az orrát, bár gyermekeinknek is azt tanítjuk, hogy ez a cselekvés nem illendő, vannak olyanok is, akik egyáltalán nem érzik magukat kellemetlenül, ha nyilvánosan végzik ezt a tevékenységet.
Az emberi szervezetben található baktériumok is kikerülhetnek a nagyvilágba ha az orrunkat piszkáljuk, a koronavírus idején történő orrpiszkálás azonban még ennél is veszélyesebb, ugyanis saját magunkat fertőzhetjük meg ezzel a rossz szokással és a higiéniás előírások mellőzésével. A vírus megjelenésével tavasszal minden egészségügyi szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy próbáljuk minimálisra csökkenteni arcunk érintését, különösen a száj, az orr és a szem környékét.
Mindez nem véletlen, ugyanis a vírusok szervezetbe jutásának három legfőbb pontja a szem, a száj és az orr. Az orrnak számos védelmi rendszere van, többek közt az orrban található szőr, melynek célja, hogy megakadályozza a nagyobb részecskék szervezetbe jutását. Az orr „bélése” mikroszkopikusan apró mirigyekkel rendelkezik, melyek idegentest bejutására reagálva automatikusan váladékot bocsátanak ki. Ilyen idegentest például egy növényi pollen, a por, valamint a mikroszkopikus anyagok, melyek baktériumokat és vírusokat tartalmaznak.
A védelmi mechanizmus során keletkező orrváladék egy idő után szilárd formát ölt, a legtöbben pedig ekkor éreznek komoly késztetést arra, hogy ujjaik segítségével szabaduljanak meg a légzést nehezítő anyagtól. Az orrpiszkálás azonban mikrosérüléseket okozhat az orrnyálkahártyán, illetve az orr érzékeny „bélésén”. Amennyiben ez a réteg megsérül, egyenes utat biztosít a vírusoknak, így komoly veszélynek kitéve a nyálkahártyát a vírusokra.
A mikrosérülések így lehetőséget biztosítanak a vírusok számára, hogy közvetlenül a véráramba kerüljenek, ezért a pandémia idején tényleg fokozott figyelemmel kell ügyelnünk orrunkra. A CNN azt írja, a mentálhigiénés szakemberek szerint az orrpiszkálás, a körömrágás, a bőrtépkedés, az ajakrágás és a hajtépkedés is mind amolyan kényszerbetegségek, azt azonban fontos megjegyezni, hogy ezek csupán rossz berögződések, nem pedig rendellenességek.
A berögzült szokások elhagyására kidolgozott pszichiátriai terápia egy olyan segítség lehet, mely tudatosságra tanítja az érintettet és bemutatja a negatív következmények lehetőségét, továbbá tudatossá formálja a berögződés ismételt megtörténtét oly módon, hogy az érintett kezelni tudja, ha újra megtörténne a cselekvés. Leegyszerűsítve, a terápia célja, hogy a kényszerbetegséggel küzdők felismerjék a cselekvést és tudatosan kezdjenek inkább egy másik, társadalom által is elfogadott tevékenységbe, ilyen például a stresszlabda szorongatása.
A szakértők azt javasolják, ha olyan tüneteket produkálunk, melyek ellehetetlenítik a légzést vagy az orrüreg megdagadását eredményezik, mindenképp forduljunk orvoshoz, mert meglehet komolyabb baj húzódik meg a háttérben. A javaslatok egyöntetűek: mivel a megszilárdult orrváladék egyszerű orrfújással is sikeresen eltávolítható az orrüregből, szimplán csak fújjuk ki orrunkat. Ha mégis probléma akad orrfújás közben, érdemes az erre a célra használatos orrspray készítményeket használni, melyek fellazítják a lerakódott orrváladékot.
További megoldások is léteznek a problémára, mint például a párásítók használata a háztartásokban, melyek segítségével folyamatos hidratáltságot biztosíthatunk orrüregünk számára. Az orrpiszkálás a koronavírus-fertőzöttek számára még inkább aktuális lehet, ugyanis a tünetek között szerepel a szaglásvesztés is, az elkeseredett betegek pedig manuálisan próbálják megtisztítani orrüregüket annak reményében, hogy így újra érezni fogják az ételek illatát.
