Irán és az Egyesült Államok a tűzszünet meghosszabbításáról egyeztet annak érdekében, hogy érdemi tárgyalások indulhassanak Teherán nukleáris programjáról, miközben Washington továbbra is ragaszkodik ahhoz az alapelvhez, hogy Irán semmilyen körülmények között ne legyen képes atomfegyver előállítására.

A diplomáciai folyamat középpontjában az a jelentős mennyiségű, magas dúsítású urán áll, amely a júniusi izraeli és amerikai légicsapások ellenére feltehetően nagyrészt épségben maradt.

Hatalmas mennyiségről van szó

Bár Irán urándúsító infrastruktúrájának jelentős része megsemmisült vagy súlyosan megrongálódott, különösen a föld feletti létesítmények esetében, a föld alatti komplexumokban tárolt készletek egy része túlélhette a támadásokat. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség becslése szerint a június 13-án indult első csapások idején Irán 6 024,4 kilogramm legfeljebb 5 százalékra, 2 391,1 kilogramm legfeljebb 2 százalékra, 274,8 kilogramm 20 százalékra és 408,6 kilogramm 60 százalékra dúsított uránnal rendelkezett.

A 60 százalékos tisztaságú készlet különösen érzékeny kérdés, mivel az ügynökség számításai szerint ennek további dúsításával akár 10 nukleáris fegyverhez elegendő hasadóanyag is előállítható lenne.

A 20 százalékos mennyiség egy, míg az 5 százalékos akár tizenkét fegyverhez elegendő alapanyagot biztosíthatna további dúsítás esetén. Ugyanakkor a szakértők rámutatnak arra, hogy minél magasabb a dúsítás szintje, annál könnyebb és gyorsabb a további tisztítás, így a 60-ról 90 százalékra történő emelés lényegesen egyszerűbb, mint a természetes urán 5 százalékos szintre dúsítása.

Senki sem tud biztosat

Rafael Grossi, a NAÜ főigazgatója korábban azt közölte, az ügynökség megítélése szerint a 60 százalékos készletből „valamivel több mint 200 kilogramm” egy iszfaháni alagútrendszerben lehet, amely a jelek szerint nagyrészt sértetlen maradt, emellett bizonyos mennyiséget a natanzi létesítményben is tároltak. Irán a júniusi támadások óta nem adott részletes tájékoztatást a készletek sorsáról, és az ellenőrök sem térhettek vissza minden érintett helyszínre.

Donald Trump amerikai elnök május 29-én egy közösségi bejegyzésben úgy fogalmazott, a korábbi amerikai csapások után föld alá rejtett dúsított uránt „fel kell tárni” és Iránnal, valamint az ENSZ nukleáris felügyeletével együttműködve meg kell semmisíteni. Washington álláspontja szerint elsősorban a 60 százalékos készlet felszámolása jelentene valódi garanciát arra, hogy Teherán ne tudjon rövid idő alatt fegyverminőségű, mintegy 90 százalékos tisztaságú uránt előállítani.

A Straits Times szerint a modern atomerőművek általában legfeljebb 5 százalékos dúsítású üzemanyagot használnak, bár bizonyos speciális reaktorok ennél magasabb szintet igényelnek, az amerikai nukleáris tengeralattjárók esetében például 90 százalék feletti dúsításról is beszélnek. A fegyver előállításához ugyanakkor a 90 százalékos tisztaság sem elegendő önmagában, mivel a gáz halmazállapotú uránt fémmé kell alakítani, hogy robbanófej magjaként szolgálhasson.

A 2015-ös nukleáris megállapodás

A 2015-ös nukleáris megállapodás idején Irán legfeljebb 3,67 százalékig dúsíthatott, készleteit pedig részben hígították vagy külföldre szállították. Miután az Egyesült Államok 2018-ban kilépett az egyezményből, a megállapodás fokozatosan összeomlott, Irán pedig jelentősen bővítette atomprogramját. Teherán következetesen tagadja, hogy atomfegyver előállítására törekedne.

A magas dúsítású urán nemzetközi szállítása érzékeny, de technikailag megoldható folyamat. Grossi egy márciusi interjúban úgy fogalmazott, hogy „némi elővigyázatosságot igényel, de mozgatható”. Iráni források szerint a legfelsőbb vallási vezető utasítást adott arra, hogy a 60 százalékos készletet ne vigyék külföldre, bár felmerült egy kompromisszumos javaslat is, amely szerint Teherán a mennyiség felét egy harmadik országba küldené 5 százalékos uránért cserébe, a másik felét pedig belföldön hígítaná.