A Disney-érában készült Star Wars-projektek fogadtatása az elmúlt években meglehetősen hullámzóan alakult, hiszen a rajongók és a kritikusok gyakran eltérően ítélték meg az egyes filmeket és sorozatokat, ami hosszú távon érezhetően megtörte a franchise lendületét.

Miközben az Andor sokak szerint minden idők egyik legkiválóbb Star Wars-alkotása lett, és a Zsivány Egyes vagy a Maul történetét feldolgozó produkciók is kedvező visszhangot kaptak, addig az Utolsó Jedik komoly rajongói ellenállásba ütközött, A Boba Fett könyve csalódást okozott, a Skywalker kora pedig sem a kritikusokat, sem a nézőket nem tudta igazán meggyőzni.

Az ébredő erő

Ebben a változó minőségű időszakban különösen érdekes visszatekinteni arra, hogy Az ébredő erő milyen stabil és ígéretes kezdést biztosított 2015-ben a Disney új korszakának, még akkor is, ha azóta többen kritikusabban tekintenek rá. A film egyik legnagyobb erénye, hogy önmagában is jól működő, lendületes és látványos alkotás, amit a szakma és a közönség egyaránt elismert, hiszen a Rotten Tomatoes oldalán 93 százalékos értékelést ért el, ami holtversenyben a második legmagasabb pontszám a teljes franchise történetében, miközben a közönségmutató is erős, 84 százalékos eredményt mutat – írja a ScreenRant.

A produkció visszahozta azt az epikus léptéket és kalandfilmes hangulatot, amely az eredeti trilógiát legendássá tette, ugyanakkor új szereplőkkel és friss konfliktusokkal bővítette az univerzumot, így egyszerre épített a múltra és nyitott új irányok felé. Daisy Ridley, John Boyega és Oscar Isaac meggyőzően mutatkoztak be új főhősként, miközben Harrison Ford és Carrie Fisher visszatérése érzelmi súlyt adott a történetnek, anélkül hogy a film kizárólag a nosztalgiára támaszkodott volna.

Rey karaktere

Rey karaktere különösen izgalmas indulást kapott, mivel kezdetben úgy tűnt, hogy nem kötődik semmilyen legendás vérvonalhoz, és nem valamiféle kiválasztottként lép színre, ami friss szemléletet hozott a Skywalker-központú történetek után.

Bár ezt az irányt a későbbi epizódok megváltoztatták, a kezdeti koncepció azt sugallta, hogy a galaxis sorsa nem kizárólag néhány ismert család körül forog, ami sok néző számára üdítő gondolatnak bizonyult. Poe Dameron karizmatikus pilótaként a modern Han Solót idézte, Finn pedig dezertált rohamosztagosként az egyik legeredetibb alaphelyzetet kínálta az egész filmben, hiszen a Birodalom utódszervezetéből való kiábrándulása valódi morális dilemmát vitt a történetbe.

A film tudatosan és visszafogottan bánt a régi hősökkel, mert bár Han Solo és Chewbacca felbukkanása a Millenium Falcon fedélzetén erős érzelmi pillanatot teremtett, a cselekmény középpontjában mégis az új generáció állt. Han halála, amelyet saját fia kezétől szenved el, egyszerre zárta le a karakter ívét és erősítette meg Kylo Rent mint fenyegető antagonistát, miközben Leia jelenléte és Luke Skywalker rövid, de jelentőségteljes felbukkanása előrevetítette a folytatás irányát.

A második résszel indultak a problémák

A problémák valójában a második résszel kezdődtek, amikor az Utolsó Jedik merész narratív döntései megosztották a közönséget, különösen Leia űrbéli túlélése, Luke kiábrándult ábrázolása és Snoke váratlan halála váltott ki heves vitákat. Bár a kritikusok nagyra értékelték a kísérletező szellemiséget, a hangos rajongói ellenállás miatt a stúdió a harmadik részben érezhetően irányt váltott, és a Skywalker kora több ponton igyekezett visszafordítani az előző epizód döntéseit.

Ennek eredményeként a lezárás kapkodónak és következetlennek hatott, különösen Palpatine indokolatlan visszahozatala és Rey származásának átírása miatt, ami végül egyik tábort sem elégítette ki maradéktalanul. Míg az előzménytrilógia minden hibája ellenére egységes vízió mentén épült fel, addig a folytatástrilógia részei sokszor egymásnak feszülő irányokat képviseltek.

Az ébredő Erő azonban a maga idejében pontosan azt nyújtotta, amire a közönség vágyott, hiszen látványos, érzelmes és új karakterekkel teli kalandfilmként indította újra a galaxist, még ha a későbbi részek nem is tudták megtartani ezt a lendületet.