Hivatalosan is megkezdődött a Tintin kalandjai folytatásának előkészítése, miután Peter Jackson a 2026-os cannes-i filmfesztiválon bejelentette, 15 év várakozás után végre mozgásba lendült a projekt, amit még 2011-ben indított útjára Steven Spielberg első adaptációja.

Jackson elárulta, hogy Fran Walsh közreműködésével már dolgoznak az új forgatókönyvön, és felidézte a két rendező közötti megállapodást is, miszerint „Steven rendez egyet, és én rendezek egy másikat”. Bár a folytatás esetében Spielberg nem rendezőként tér vissza, részvétele továbbra is valószínű, elsősorban produceri minőségben, ami hasonló szerep lehet ahhoz, amelyet Jackson töltött be az első film elkészítésekor.

Az eredeti epizód 2011-ben került a mozikba, és bár 374 millió dolláros bevételt termelt a 135 milliós költségvetés mellett, mégis sokáig Spielberg egyik leginkább alulértékelt alkotásaként emlegették, annak ellenére, hogy technikai megoldásai és látványvilága komoly szakmai elismerést váltott ki.

A produkció történelmet írt azzal, hogy első motion capture technikával készült animációs filmként elnyerte a legjobb animációs filmnek járó Golden Globe-díjat, miközben a szereplőgárdában Jamie Bell, Andy Serkis, Daniel Craig, Nick Frost és Simon Pegg is helyet kapott.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

Nagy címek

A CBR szerint Spielberg alkotása a rendező korábbi kalandfilmjeinek szellemiségét idézte meg, hiszen az Indiana Jones lendületes akcióit ötvözte az E.T. ártatlan csodavárásával és a Hook játékos humorával, miközben modern digitális technológiával teremtette újjá Hergé klasszikus képregényvilágát.

A történet középpontjában az „átlagemberek rendkívüli helyzetekben” motívuma állt, amely Spielberg életművének visszatérő eleme, és amelyhez Hergé szerint is ő volt az egyetlen rendező, „aki valóban igazságot szolgáltathat Tintinnek”.

A belga képregénysorozat korábbi adaptációi nem arattak osztatlan sikert az alkotó szemében, mivel az 1957 és 1964 közötti animációs sorozatot túl darabosnak, az 1961-es és 1964-es élőszereplős filmeket pedig hiteltelennek tartotta, különösen Haddock kapitány és Tournesol professzor ábrázolása miatt. Éppen ezért különös jelentősége volt annak, amikor Spielberg az 1980-as évek elején felfedezte magának Tintint, miután az Indiana Jones-filmeket gyakran hasonlították a belga újságíró kalandjaihoz, és kölcsönös tisztelet alakult ki a két alkotó között.

Spielberghez kerültek a jogok

Bár Hergé 1983-ban, egy tervezett londoni találkozó hetében elhunyt, özvegye röviddel a temetés után Spielbergnek adta a megfilmesítési jogokat, ugyanakkor a projekt hosszú éveken át fejlesztési nehézségekbe ütközött, részben forgatókönyv-problémák, részben a rendezők egyéb elfoglaltságai miatt. A végső változat több képregény történetét gyúrta össze, miközben a 2007–2008-as hollywoodi forgatókönyvíró-sztrájk is lassította a munkálatokat, ráadásul a gyártás előtt egy hónappal a Universal stúdió is kiszállt a finanszírozásból.

A Paramount és a Sony végül közösen vállalta a produkciót, így a motion capture felvételek 2009-ben lezárultak, az utómunka pedig 2011-re fejeződött be, lehetővé téve a film bemutatását. A végeredmény vizuálisan hű maradt a képregény karaktereihez, miközben stílusában és hangvételében is sikerült megőriznie az eredeti művek szellemét.

A két film párhuzama

Tintin és Indiana Jones párhuzama máig meghatározó, hiszen mindkét figura a klasszikus ponyvaregények kalandor archetípusát testesíti meg, akik titkos társaságokat lepleznek le, elveszett városokat kutatnak fel, és ősi rejtélyeket oldanak meg, miközben hűséges társaik segítik őket a veszélyek közepette. Spielberg maga is úgy jellemezte filmjét, hogy az gyakorlatilag „Indiana Jones gyerekeknek”, ami jól összegzi az adaptáció kalandos, ugyanakkor családbarát hangvételét.