A Disney+ egyik nyolcrészes sci-fi fantasy sorozata, Az akolitus különös módon akkor élvezhető igazán, ha a néző képes elvonatkoztatni attól a világtól, amelyhez hivatalosan tartozik, hiszen a Star Wars név egyszerre jelentett lehetőséget és komoly terhet az alkotók számára.

A 2024 nyarán bemutatott széria nagyjából száz évvel a Baljós árnyak eseményei előtt játszódik, és egy Jedi mester nyomozását követi, aki rejtélyes gyilkosságsorozat ügyében vizsgálódik, miközben múltja is utoléri, amikor ismét kapcsolatba kerül egykori padawanjával és annak ikertestvérével, akiket gyermekkorukban szakítottak el egymástól.

A főbb szerepekben Amandla Stenberg, Lee Jung-jae, Manny Jacinto és Carrie-Anne Moss látható, a történet pedig a Star Wars úgynevezett Fénykorába, a High Republic érába vezeti vissza a nézőt, amelyet korábban csupán könyvek és képregények dolgoztak fel – írja a ScreenRant.

Sokkal több volt benne

A sorozat komoly potenciállal indult, különösen azért, mert egy kevéssé ismert korszakot mutatott be, és még olyan karakterek felbukkanását is belengette, mint Darth Plagueis vagy Yoda, amennyiben elkészült volna a második évad. Ennek ellenére a Disney az első évad után elkaszálta a produkciót, döntését az alacsony nézettséggel és a költségvetés túllépésével indokolva, jóllehet a kritikai fogadtatás összességében inkább pozitív volt, még ha a sorozat online támadások kereszttüzébe is került a bemutatás idején.

Az akolitus szórakoztató és vizuálisan igényes alkotás lett, ugyanakkor időbeli elhelyezése miatt szinte teljesen elszakadt a Skywalker-sagától, ami bizonyos szempontból előnyt jelentett, másfelől viszont folyamatos összehasonlításra késztette a rajongókat.

Ha a sorozat nem a Star Wars univerzum részeként jelenik meg, hanem önálló sci-fi történetként debütál, könnyen elképzelhető, hogy a közönség és a szakma is nyitottabban fogadja, és akár több évadon átívelő franchise alapjává válhatott volna.

Sikeres sorozat lehetett volna belőle

A legnagyobb akadályt ebben az elképzelt forgatókönyvben a Jedik jelentették volna, hiszen a fénykarddal harcoló, az Erőt használó békefenntartók a Star Wars egyik alapkövét képezik, és a sorozat éppen az előzménytrilógia óta nem látott részletességgel mutatta be a Jedi Rend működését.

A történetben mindössze egy olyan, korábban is létező Jedi kapott hangsúlyosabb szerepet, Rebecca Henderson Vernestra Rwoh karaktere, aki főként a High Republic könyvekből lehetett ismerős, így megfelelő átalakításokkal akár egy más típusú rend vagy különleges képességekkel bíró békefenntartó szervezet is helyettesíthette volna a Jediket.

Ha emellett néhány bolygó nevét megváltoztatják, valamint elhagyják Plagueis és Yoda rövid, ráadásul szinte néma finálébeli cameóját, a sorozat könnyedén új alapokra helyezhető lett volna, és saját mitológiával rendelkező univerzumként indulhatott volna útjára. Éppen az jelentette az egyik legnagyobb előnyét, hogy a filmek eseményeitől távoli korszakban játszódott, így nem kötötték szorosan a jól ismert történetszálak, ami ritka lehetőséget teremtett volna egy teljesen új sci-fi franchise felépítésére.

Egy rossz példa

Napjainkban a stúdiók inkább már meglévő márkákban gondolkodnak, mintsem eredeti ötletekben, ugyanakkor Az akolitus példája azt mutatja, hogy egy ismert név nem feltétlenül jelent automatikus sikert, sőt olykor el is nehezítheti a produkció megítélését.

Bár korántsem biztos, hogy önálló sorozatként világszintű jelenséggé vált volna, optimista megközelítésben akár a Netflix Stranger Things című sikeréhez hasonló áttörést is elérhetett volna, vagy legalábbis markánsabban különbözhetett volna a többi Star Wars tévés projekttől.