Minden, amit a koronavírusra alkalmazott vérplazma-terápiáról tudni kell
Lacza Zsombor, a Testnevelési Egyetem tudományos rektorhelyettese az InfoRádió Aréna című műsorának vendégeként beszélt többek között a koronavírus ellen meglehetősen sikeresen használt vérplazma-terápiáról és annak körülményeiről.
Lacza Zsombor, a Testnevelési Egyetem tudományos rektorhelyettese az InfoRádió Aréna című műsorának vendégeként beszélt többek között a koronavírus ellen meglehetősen sikeresen használt vérplazma-terápiáról és annak körülményeiről.
Lacza elmondása szerint jelenleg elegendő mennyiségű készlettel rendelkezünk a vérplazmák tekintetében, viszont az nagyon ki van számítva. A járvány terjedése ilyen szempontból kettős hatást von maga után, ugyanis mivel több a beteg, több plazmára van szükség, viszont több a gyógyult is, akitől a vérplazmát lehet szerezni.
A vérplazma megszerzésére elmondta, hogy ez csakis önkéntes alapon megy, vagyis a gyógyultaknak maguknak kell jelentkeznie, hogy a vérplazmájukat levegyék. Megjegyzi, tízből egy ember tud csak értékelhető minőségű vérplazmát adni, mivel sokan nem alkalmasak plazmaadónak, illetve több emberben egyszerűen nem alakul ki megfelelő ellenanyagszint, ami a készítményhez szükséges lenne.
Lacza jelezte, a vérellátó szolgálattal közösen nemrégiben beadtak egy nagyobb konzorciumi pályázatot, hogy kifejlesszenek egy koncentrált ellenanyagterméket, mely már egy gyógyszernek tekinthető. Elmondása szerint a jelenlegi plazmaterápiának rengeteg hátulütője van, még ha sikerült is gyorsan létrehozni, viszont az új szer kiküszöbölné a problémák egy részét.
A plazmakészítményeket alapvetően azoknak a betegnek juttatják el, akik már súlyos, kórházi kezelést igénylő állapotban vannak, ugyanis a plazmaterápia lassítjuk az állapotromlásukat, sőt megakasztja azt, és átsegíti a beteget azon a szakaszon, hogy ne kerüljön lélegeztetőgépre. Beadásáról a kezelőorvos dönt, de csak tudományos kísérleti keretek között lehet beadni.
A tudományos rektorhelyettes szerint a készítmény hatásossága megkérdőjelezhetetlen, ugyanis az Egyesült Államokban például, egy 20 000 fős mintán vizsgálva azt találták, hogy 35 százalékkal csökkent a halálozás a súlyos betegek esetében, mégis hallott olyan esetről, hogy az orvos arra hivatkozva, hogy a készítmény rontana a beteg állapotán, nem támogatta, amit Lacza „nonszensznek” nevezett.
A plazmaterápiát inkább támogató terápiának alkalmazzák, de szerint „indikált lehet minden súlyos betegben”. Lacza szerint mivel azok közül, akik intenzív ápolásra szorulnak, szinte mindenkinek adnak plazmát, ezért a súlyos koronavírus-fertőzöttek esetében is indokolt, ráadásul ebben az esetben az a plusz, hogy a vírust semlegesítő antitestek is jelen vannak.
„A plazmában keringenek az ellenanyagok, de ezeknek a működéséhez az kell, hogy a szervezet saját immunrendszere hatékonyan működjön, inkább csak a saját immunrendszerbe tölt egy kis plusz üzemanyagot, hogy jobban tudjon működni. Ha viszont az már amúgy sem bír el a vírussal, akkor nem elég ez a segítség”
mondta a rektorhelyettes.
Ameddig elő nem állítják a vakcinát, addig célként szerepel, hogy egy hatékonyan és gyorsan működő plazmaterápiás láncot építsenek ki. Ilyen tekintetben több fázisban gondolkodnak, melyek közül ez az első, majd ezt követően érkezne a második lánc, amely már a begyűjtött plazmákból csinálna gyógyszert, ami egy infúziós készítmény lesz.
Lacza kiemeli, hogy ennek lesz szintén lesz majd klinikai vizsgálata, de várhatóan annak szélesebb lesz az indikációs köre, aminek kapcsán kiemeli, hogy akár a tünetmentes fertőzöttek esetében elkerülhetik, hogy betegség alakuljon ki a plazma beadagolása után. Hozzáteszi, nem feltétlen a gyógyítás a céljuk, hanem az, hogy az emberek ne legyenek betegek.
A rektorhelyettes végül hozzáteszi, nem jelent gondot, ha a vakcina elkészül és nem lehet felhasználni ezen specifikus plazmákat, ugyanis „minden országnak, így nekünk is kell, hogy legyen olyan kapacitása, amelyet aktiválni tud”. Hozzáteszi, várhatóan lesz még új vírus és fertőzés a jövőben, ezért a kapacitás továbbra is hasznos lehet.
