A több mint másfél évtizedes szolgálattal rendelkező tiszt pályája és motivációi egyaránt azt mutatják, hogy az elhivatottság és a következetes munka hosszú távon meghozza gyümölcsét.

„2008 óta szolgálok, és ez nálam egy régi álom beteljesedése. Már kisgyermekként sem tűrtem magam körül az igazságtalanságot, mindig igyekeztem a gyengébbek mellé állni”, majd hozzátette: „Ez a motiváció adta meg a kellő löketet ahhoz, hogy a rendvédelem váljon az élethivatásommá.”

Szavai szerint bár családjában nem volt hagyománya a rendvédelmi pályának, édesapját mégis példaképként említi: „számomra az édesapám mindig mértékadó példakép marad becsületességével, egyenességével és azzal, hogy mindenben számíthattunk rá.” Egyúttal elárulta azt is, hogy „a családom támogatása nélkül nem végezhettem volna el a Rendőrtiszti Főiskolát, és ma sem állhatnék helyt a szakterületemen teljes biztonsággal”, kiemelve, hogy „a családi háttér stabilitása erős védőháló a mindennapokban és a nehéz időkben is.”

Pályafutása kezdetéről szólva elmondta: „A VIII. Kerületi Rendőrkapitányságon kezdtem pályafutásomat, amit az elképzelhető legjobb bölcsőnek tartok egy pályakezdő számára”, majd részletezte, hogy „ott rövid idő alatt kellett megszereznem rengeteg olyan alapvető képességet, amit még ma is használok”.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

Később Szolnokon folytatta munkáját: „Jász-Nagykun-Szolnok megyében bűnügyi felderítőként folytattam a munkát, ahol egészen az osztályvezetői beosztásig juthattam”, és mint fogalmazott, „ott tanultam meg igazán emberekkel bánni, embereket vezetni, nagyon jó iskola volt.” – idézi a police.hu a Zsaru Magazin nyomán, akiket a Facebook oldalon is érdemes követni az extra tartalmak miatt, ezzel is támogatván a munkájukat.

Szilágyi Balázs 2017 óta szolgál az NVSZ állományában, és mint mondta: „Igyekszem a közterületen, majd a felderítőmunka során eddig megszerzett tapasztalataimat kamatoztatni, bár azt nem tagadom, hogy hiányzik az utcán végzett szolgálat, és ha kell, ma is ott vagyok az első vonalban a beosztottjaimmal.”

Vezetőként több mint ötven rendőr munkáját irányítja, és saját elvei szerint dolgozik. „Vezetői alapelvem, hogy soha, semmilyen körülmények közt nem kérek olyat a beosztottjaimtól, amit én magam nem tudok megcsinálni, vagy nem látok át.” Ugyanakkor azt is világossá tette, hogy a közös munka kulcsfontosságú: „Azt viszont elvárom, hogy ha elakadtak egy-egy feladattal, azonnal jelezzék, és együtt rágjuk át magunkat a problémán.”

A kitüntetés kapcsán őszintén beszélt érzéseiről is: „Abszolút meglepetés számomra, hogy engem jelöltek az év rendőre címre, de nagyon jó érzés, hogy a kollégáim és a vezetőim is úgy látják, méltó vagyok erre az megtiszteltetésre.”

Hangsúlyozta, ez „egy nagyon fontos szakmai elismerés, ami jó visszajelzést ad számomra is arról, hol állok a személyes fejlődésemben és hová kell még eljutnom”, ugyanakkor hozzátette: „Nem hiszem, hogy nagy ünneplést csapnánk, a jelenlegi szolgálati feladatok ezt nem teszik lehetővé.”

Mint mondta, „a mi területünkön a precizitás, az, hogy az ember mentálisan is teljes egészében ott legyen, elengedhetetlen fontosságú”, és bár a jövőben sort kerítenek az ünneplésre, most „az a dolgom, hogy magamnak is bizonyítsam, méltó vagyok rá.”

Az alezredes története jól példázza, hogy a következetes munka, a vezetői felelősségvállalás és az emberi hozzáállás együttesen vezethetnek el a szakmai csúcsokig, még akkor is, ha az elismerés – ahogy ő maga fogalmazott – váratlanul érkezik.