A teheráni helyszínről jelentkező tudósító arról számolt be, hogy az iráni reakciók gyorsak és egyértelműek voltak, amikor felmerült az Egyesült Államokkal folytatott egyeztetések lehetősége. „[Az irániak] gyorsan reagáltak, és tagadták, hogy bármilyen közvetlen vagy közvetett tárgyalás lenne az Egyesült Államokkal.”

Az Al Jazeera friss beszámolója szerint az iráni médiában sajátos narratíva alakult ki, amely az amerikai álláspont gyengülését hangsúlyozza. A helyi értelmezések alapján „a média itt – az állami televízió és más médiumok – arról beszélnek, hogy Trump visszakozik (ami annak tudható be), mert félt az iráni reakció következményeitől abban az esetben, ha az amerikaiak csapást mérnének Irán erőműveire és így tovább.”

Miközben a nyilvános kommunikációban kemény hangnem dominál, a politikai vezetés részéről egy másik üzenet is megjelenik, amely teljesen kizárja az egyeztetések lehetőségét.

Nincs közvetlen tárgyalás

„Tehát a nemzeti médiában a dac erejének retorikája jelenik meg, és ugyanakkor a vezetők egy teljesen más helyzetről beszélnek: Nincs közvetlen tárgyalás. Nincs közvetett tárgyalás. Még közvetítőkön keresztül sem.”

A helyzet korántsem ennyire egyértelmű, hiszen a háttérben továbbra is zajlanak diplomáciai folyamatok. „Ugyanakkor sok diplomácia zajlik a Külügyminisztériumon keresztül.” Ezzel párhuzamosan azonban más kormányzati szereplők egészen eltérő álláspontot képviselnek: „De más kormányzati szerveken keresztül arról beszélnek, hogy nincs tárgyalás és nincs kapcsolat az amerikaiakkal.”

A tudósítás szerint az iráni hozzáállást alapvetően meghatározza a Washingtonnal szembeni mély bizalmatlanság, amely a jelenlegi helyzet értelmezésében is kulcsszerepet játszik. „Az irániak, ahogy tudjuk, nagyon bizalmatlanok mindazzal szemben, ami Washingtonból érkezik” – hangzott el.

Taktikai húzás lehet a háttérben

Végül a helyi értékelések arra utalnak, hogy Irán az amerikai lépéseket inkább taktikai húzásként értelmezi, mintsem valódi közeledésként. „Az irániak úgy tekintenek arra, ami Washingtonból érkezik, mint puszta manőverezésre, mint időnyerésre. Úgy gondolják, hogy az amerikaiak erőket halmoznak fel a térségben. További csapatokat küldenek a régióba, és felkészülnek arra, hogy még pusztítóbb csapásokat mérjenek Iránra.”

A helyzet tehát rendkívül összetett: miközben a nyilvánosság előtt elutasítás és erődemonstráció zajlik, a háttérben diplomáciai mozgások és katonai előkészületek egyaránt formálják a Közel-Kelet jövőjét, ami tovább növeli az eszkaláció kockázatát.