Csak később derült ki, hogy valójában egy életveszélyes agydaganat, egy lassan növekvő meningeóma állt a háttérben. A Somersetben élő, ma 50 éves nő 2012-ben kezdett hallásromlást tapasztalni. Két orvosi vizsgálat után azt mondták neki, hogy csupán fülzúgása van.

Egy évvel később, amikor már várandós volt kislányával, Lillyvel, tünetei tovább romlottak: a hallásvesztés mellé „bizsergés jelent meg az arcom egyik oldalán, valamint furcsa, vízszerű érzés a fejemben” – idézte fel. Orvosa ekkor hallásvizsgálatra küldte, majd MRI‑re a Musgrove Kórházba.

„Megvolt az MRI, hazamentem. Hat hétig nem hallottam semmit, és azt hittem, ha nincs hír, az jó hír, így éltem tovább a megszokott módon. De tévedtem.” – mondta a Brain Tumour Research nevű brit jótékonysági szervezetnek. Egy nap azonban, miközben felment a lépcsőn, elvesztette az egyensúlyát és elesett. Mivel erősen terhes volt, pánikba esett a baba miatt. A kórházban végzett ultrahang megnyugtatta: Lilly jól van – de Stephanie továbbra sem tudta, mi okozza a rosszulléteit – számolt be róla a People.

Sokkolta az eredmény

Röviddel ezután telefonhívást kapott a kórházból: „Azt mondták, duzzanat van az agyamon – egy jóindulatú, lassan növekvő meningeóma, amely valószínűleg már 18 éves korom óta ott volt.”

A meningeóma a leggyakoribb agydaganattípus, amely az agyat és a gerincvelőt körülvevő hártyákból indul ki. Tünetei között szerepelhet látásromlás, fejfájás, hallásvesztés vagy tinnitus, memóriazavar, rohamok és végtaggyengeség.

„Sokkolt és feldühített, hogy ilyen sokáig tartott, mire megkaptam az eredményeket. Azonnal a születendő babámra gondoltam. Mit jelent ez a terhességemre nézve?” Az orvosok közölték vele, hogy magas kockázatú műtétre lesz szüksége a daganat eltávolításához. Stephanie első gondolata a gyerekeihez kapcsolódott: Reece (akkor 18 éves), valamint az ikrek, Travis és Troy (akkor 12 évesek).

„Csak arra tudtam gondolni: hogyan mondjam el ezt a gyerekeimnek? Rettenetes volt.”

Születés után életmentő műtét

Lánya, Lilly 2013 júliusában született meg, Stephanie pedig 2014 márciusában esett át az agyműtéten. A beavatkozás során azonban a daganat elhelyezkedése miatt az orvosok csak körülbelül 60%-át tudták eltávolítani. „Hálás voltam, hogy nem kockáztattak többet. Három gyerekem és egy újszülöttem volt, akikhez haza kellett mennem.”

A műtét után újra kellett tanulnia enni, inni és öltözködni. A négygyermekes anyaként való felépülés különösen megterhelő volt. 2017-ben, egy rutinszerű MRI során kiderült, hogy a daganat ismét növekedésnek indult. A műtét helyett ezúttal sugárkezelést javasoltak. Bár megterhelő volt, végül stabilizálta az állapotát.

Később azonban újabb rosszullétek jelentkeztek: „Először havonta egyszer történt, majd 7–10 naponta. Ilyenkor elvesztettem az egyensúlyom és hányni kezdtem. Rettenetes volt, állandóan vártam, mikor jön a következő. Nem volt mintázat. Soha nem tudtam, mikor csap le.” A gyógyszeres kezelés végül megállította ezeket az epizódokat, és Stephanie rendszeres MRI‑ken vesz részt.

Most másokért gyalogol

Stephanie most a Brain Tumour Research „10 000 lépés naponta februárban” kihívásában vesz részt, hogy pénzt és figyelmet gyűjtsön a kutatás számára. „Ez az én módja annak, hogy támogassam a létfontosságú kutatásokat. A séta segít fókuszáltnak és pozitívnak maradni.”

„Az agydaganat láthatatlan, és az emberek gyakran elfelejtik, hogy ez egy nem látható fogyatékosság. Még mindig vannak egyensúlyproblémáim, az arcom idegei érintettek, és könnyen elfáradok, de megtanultam együtt élni vele.” Stephanie ma nem tud dolgozni, mivel egyensúlyzavarai miatt teljes munkaidős gondozója fogyatékkal élő lányának. „Az élet más lett, de megyek tovább – a gyerekeimért és önmagamért.”