Azt a nyugtalanító érzést hagyta maga után, amikor a néző továbbra is olyan történetre vágyik, amelyben a világ – és benne a hatalom – folyamatosan hazudik, a kíváncsiság pedig veszélyes, mert olyan igazságokat fedhet fel, amiket mások szándékosan próbálnak elrejteni. Ha ezt az űrt kell betölteni a következő évadig, a Prime Video Fallout című sorozata meglepően pontosan ugyanazt a hiányt csillapítja.

A Fallout első pillantásra színesebb, harsányabb és játékosabb, mint a komor, lassan építkező Silo, ám a felszín alatt ugyanazok a témák húzódnak: a hazugságra épülő társadalmak, a kontroll fenntartásának módszerei, és az a pillanat, amikor egy szereplő rájön, hogy egész életében manipulálták.

Ismerős alaphelyzet A siló‑rajongóknak

A Fallout több mint 200 évvel egy nukleáris háború után játszódik. A világ romokban hever, de néhányan a felszínen túlélték, mások pedig föld alatti Vaultokban nőttek fel, abban a hitben, hogy ők „az emberiség utolsó, legjobb reményei”. Ez a hit azonban – ahogy a cikk fogalmaz – hazugság.

A történet Lucy MacLeant (Ella Purnell) követi, aki egy optimista, szabálykövető Vault‑lakó. Amikor elrabolják az apját, Lucy kénytelen elhagyni a steril, szabályozott világot, és kilépni egy olyan pusztaságba, amelyet nem érdekel, mennyire jól tartotta be a protokollt.

A Collider cikke szerint a Fallout és A siló közötti párhuzam nem véletlen: mindkét sorozat azt vizsgálja, „hogyan tartanak fenn társadalmak kontrollt jóval az apokalipszis után, és mennyi információt kell eltörölni ahhoz, hogy az emberek engedelmesek maradjanak.”

Miért fogják imádni A siló‑rajongók?

Bár a két sorozat hangulata szöges ellentétben áll – A siló szürke, komor és lassú, míg a Fallout színes, kaotikus és gyakran humoros –, szerkezetileg szinte testvérművek. Mindkettő zárt, föld alatti világban indul, ahol a lakók egy gondosan szerkesztett történelemverziót tanulnak. A Silo azt tanítja, hogy a külvilág halálos, a Fallout pedig azt, hogy a Vaultok a civilizáció csúcsa.

Mindkét esetben a kilépés a felszínre azt jelenti, hogy a szereplők ráébrednek: a valóság sokkal sötétebb, mint amit valaha elhitettek velük. Lucy története Juliette Nichols (Rebecca Ferguson) ívét tükrözi: egyikük sem lázadóként indul, hanem szabálykövető, problémamegoldó emberként, akik fokozatosan veszítik el a rendszerbe vetett hitüket.

A nagy különbség – a hangulat, nem a tartalom

A legnagyobb tévedés azt hinni, hogy a Fallout „könnyedebb” sci-fi. Valójában ugyanazokat a társadalomkritikai témákat dolgozza fel, csak más eszközökkel. A siló csenddel és bürokráciával, a Fallout retrofuturizmussal és erőszakkal mutatja be a vállalati kapzsiságot, a mesterséges erkölcsöt és az intézményi rothadást.

Walton Goggins karaktere, Cooper Howard – egykori színészből lett ghoul fejvadász – tökéletes példája ennek a kettősségnek: egyszerre humoros és fájdalmas, cinikus, de nem üres, és szorosan kötődik a világ előtti korszakhoz. A cikk szerint rajta keresztül válik világossá, hogy „az apokalipszis nem hozta létre ezeket a hatalmi struktúrákat – csak konzerválta őket.”

Két évadnyi rejtély, világépítés és lassan kibomló igazság

A Fallout két évada már elérhető, és a cikk szerint „valóban kielégítő darálás”, amely rétegről rétegre építi fel a világát, nem sieti el az érzelmi csúcspontokat, és pontosan érti, milyen erős narratív eszköz a kontrollált információ. A Fallout azonban túllép a bunkerhatáron, és nagyobb, nyitottabb világot mutat be, míg a Silo szándékosan zárt marad – ettől a két sorozat egyszerre ismerős és friss élmény.