Richard Attenborough 1977-es háborús drámája, A híd túl messze van (A Bridge Too Far) azonban egészen más megközelítést választott. A film a háború egyik legambiciózusabb, ugyanakkor legsúlyosabban elhibázott hadműveletét mutatja be – és éppen ez teszi különlegessé.

Megjelenésekor a kritikusok nem fogadták egyöntetű lelkesedéssel. Roger Ebert például így fakadt ki: „Miért kell filmet készíteni a teljes vereségről és ostobaságról?” A kérdés azonban egyben a válasz is: Attenborough filmje azért emelkedik ki a műfajból, mert nem hősi mítoszt épít, hanem a háború valódi méreteit, összetettségét és kudarcait mutatja meg.

A film nem érte el Steven Spielberg Ryan közlegény megmentése című klasszikusának sikerét, mégis az egyik legrealisztikusabb és legambiciózusabb háborús alkotásként tartják számon. Monumentális szereplőgárdája – Sean Connery, Michael Caine, Robert Redford, Anthony Hopkins, Gene Hackman – és történelmi hitelessége miatt máig kiemelkedő helyet foglal el a műfajban. Ráadásul ma már ingyen megtekinthető a Tubi felületén.

Egy elhibázott hadművelet története – kíméletlen őszinteséggel

A film Cornelius Ryan azonos című könyvén alapul, és az 1944 szeptemberében végrehajtott Market Garden hadműveletet dolgozza fel. A szövetségesek célja az volt, hogy kulcsfontosságú hidak elfoglalásával gyorsan véget vessenek a háborúnak a náci megszállás alatt álló Hollandiában. A történelem legnagyobb légi deszantja során „35 000 katonát repítettek Angliából, és dobtak le az ellenséges vonalak mögé.”

Attenborough három nézőpontból mutatja be a hadműveletet: a brit, amerikai, holland és lengyel ejtőernyősök szemszögéből, a holland civilek életén keresztül, valamint a német katonák oldaláról. A film egyszerre remény és káosz: a brit Montgomery tábornok túlzott magabiztossága nem találkozott a front valóságával. William Goldman forgatókönyve megmutatja, hogyan „hanyagolták el a hírszerzést, és becsülték alá ellenfeleiket”, ami végül a teljes kudarchoz vezetett – ahogy Ebert fogalmazott: „ostobaság.”

A film egyik jelenetében egy nő éppen a mindennapi teendőit végzi, amikor váratlanul katonák lepik el a házát. Egyikük így szól hozzá: „Rettentően sajnálom, de attól tartok, hogy el kell foglalnunk a házát.”

Lenyűgöző hitelesség, még ha nem is hibátlan

A film Hollandiában forgott, és Attenborough különös figyelmet fordított a részletekre. A németek németül beszélnek, a hollandok hollandul, az amerikaiak és britek pedig saját akcentusukkal – Sean Connery skót kiejtésével együtt. A rendező több tucat repülőgépet és „több ezer ejtőernyőst” mozgatott meg, hogy a jelenetek valóban lélegzetelállítóak legyenek.

Bár néhány effekt ma már elavultnak tűnhet, a csatajelenetek még mindig nyersek és magukkal ragadóak. A közel háromórás játékidőt sokan kritizálták, de a film így tudja igazán átadni a hadművelet káoszát és léptékét.

A film szerkezete Christopher Nolan Dunkirk című alkotásához hasonlítható: nincs egyetlen főhős, hanem sok szereplő egyéni történetei fonódnak össze. Montgomery például fizikailag nem is jelenik meg a filmben. A hangsúly a kollektív erőfeszítésen és a háború embertelenségén van.

Miért érdemes ma is megnézni?

A híd túl messze van türelmet igényel, de cserébe páratlanul hiteles képet ad a második világháború dicsőségeiről és tragédiáiról. Nem dicsőíti a háborút – épp ellenkezőleg: megmutatja annak káoszát, hiábavalóságát és emberi oldalát. Aki szereti a monumentális, történelmi pontosságra törekvő háborús filmeket, annak ez a klasszikus ma is kihagyhatatlan.