A sportromantikus könyvek műfaja 2020 óta hatalmas lendületet vett, olyan bestsellerekkel, mint az Icebreaker, az Off‑Campus sorozat vagy The Wall of Winnipeg and Me. Most ez a trend a képernyőre is átterjedt, hiszen egyre több ilyen történet kap sorozatos feldolgozást.

A legfrissebb példa a Netflix A jég szerelmesei című sorozata, ami egy napon belül bekerült a TOP-10-be, és bár már most is népszerű, a kritikusok szerint bőven van tér a fejlődésre. A sorozat Jane Austen Meggyőző érvek című regényének modern, jégtáncos átirata. A történet középpontjában Adriana Russo áll, aki két évvel a sorozat kezdete előtt hagyta abba a jégtáncot édesanyja halála után. Most azonban visszatér a sporthoz, és összeáll Brayden Elliottal, a jégtánc „rosszfiújával”.

Ez azonban konfliktusok sorát indítja el: Adriana korábbi párja és egyben volt barátja, Freddie, valamint legjobb barátnője, Riley is ellenfelekké válnak. Ahogy Adriana és Brayden a nagy versenyre készülnek, a lány egyre közelebb kerül Braydenhez, miközben régi érzései Freddie iránt sem tűnnek el. A szezon végére elkerülhetetlenné válik, hogy választania kell a két fiú között.

Van benne potenciál

A ScreenRant szerint a sorozat „szórakoztató, nem presztízs‑tévé, és ezzel nincs is semmi baj”, ugyanakkor több olyan hibája van, amelyet a második évad könnyedén kijavíthat. A 2. évad egyik legfontosabb feladata: ne romantizálja az agresszív férfiakat

A kritika egyik legerősebb pontja, hogy az első évad szinte minden férfi szerelmi érdeklődést mutató karaktere agresszív jelenetekben szerepel. A lap hangsúlyozza: „Egészen más dolog egyedül párnát püfölni, mint mások jelenlétében agresszívan viselkedni”, és ez a fajta viselkedés fenyegetőnek hat. A kritika szerint ez nem romantikus, és megnehezíti, hogy a nézők bármelyik férfi karakternek szurkoljanak.

A második évadnak ezért el kellene hagynia az ilyen jeleneteket, ha valóban szerethető, romantikus férfialakokat akar bemutatni. „[Brayden] valódi fejlődésen megy keresztül, miközben Adriánával edz, míg Freddie többnyire stagnál egészen egy rosszul időzített konfrontációig az eltűnt anyjával.” A sorozatnak tehát több motivációt és mélységet kellene adnia Freddie-nek, hogy a nézők érzelmileg is kötődni tudjanak hozzá.

A párbeszédek is javításra szorulnak

A kritika szerint Will mondatai gyakran olyanok, mintha motivációs poszterről idéznék őket, és bár Brayden és Freddie néhány dialógusa jól sikerült, más sorok „első piszkozatnak” érződnek. A sorozat világszinten az 5. helyig jutott a Netflix TOP-10-ben, ami bizonyítja, hogy a közönség szereti. A jégtáncos jelenetek látványosak, a zenei válogatás pedig kiemelkedően jó – és várhatóan a folytatásban is erős marad.