A CBR elemzése szerint a film sokak szerint Carrey egyik legjobb alakítása, ami bebizonyította, hogy a komikusként ismert színész komoly drámai szerepben is képes maradandót nyújtani. A felszínen a film könnyednek tűnik, ám a történet előrehaladtával a nézők gyorsan ráébrednek, milyen sötét és nyugtalanító világot mutat be.

A Truman Show befejezése – amely nem hagy nyitott kérdéseket – évtizedek óta vita tárgya. A film nem játszik azzal, hogy a néző találgasson: egyértelmű lezárást ad, mégis rengeteg értelmezési lehetőséget hagy maga után, különösen Truman Burbank döntésének társadalmi és filozófiai következményeit illetően.

Egy mesterséges világ fogságában

A filmben Jim Carrey Truman Burbank szerepében látható, aki egy idilli szigeten, Seahavenben éli látszólag átlagos életét. A néző azonban hamar rájön, hogy a város egy hatalmas stúdiódíszlet, Truman környezete pedig színészekből és statisztákból áll.

Truman nem tudja, ő a világ legnézettebb, 24/7-ben futó valóságshow-jának főszereplője. A műsort irányító producer, Christof, gyakorlatilag „örökbe fogadta” Trumant, és a kezdetektől manipulálja az életét. A víztől való félelmét is ő alakította ki egy megrendezett „balesettel”, hogy Truman soha ne hagyhassa el a szigetet.

Ahogy Truman egyre több furcsaságot észlel – például amikor „a light falling from the sky” történik, vagy amikor meglátja a régen „meghalt” apját alakító színészt –, lassan összeáll számára a kép: valami nagyon nincs rendben.

A szökés és a végső döntés

A film csúcspontján Truman áthajózik a mesterséges tenger viharain, amelyeket Christof szándékosan idéz elő, hogy visszatartsa. A CBR szerint Christof még ekkor is megpróbálja manipulálni. Truman azonban végül megtalálja a kijáratot, és minden megváltozik.

A film filozófiai kérdéseket vet fel arról, hogy vajon mi számít valódi életnek, és hogy a biztonság vagy a szabadság a fontosabb. Christof érvelése szerint Truman „jobb életet” élt a stúdióban, mint amit a való világ kínálna neki – ez pedig máig megosztja a nézőket.

A film értelmezései között szerepel a média manipulációjának kritikája, a valóságshow-k hamisságának bemutatása, sőt a felnőtté válás metaforája is.