Az olyan epizódok, mint a „Be Right Back”, ahol egy mesterséges intelligencia próbálja pótolni az elhunyt szeretteket, vagy a „The Waldo Moment”, amelyben egy komikus figura válik politikai jelöltté, ma relevánsabbak, mint valaha. A sorozat ereje mindig is abban rejlett, hogy nem a futurisztikus kütyükről szólt, hanem arról, mit tesz velünk a technológia, és hogyan próbálunk eligazodni egy egyre torzultabb világban.

Az elmúlt két évad azonban – bár sokak szerint izgalmas kísérletezés volt – eltávolodott ettől az alapvetéstől. A Collider szerint a sorozat „kísérletezőbb, de kevésbé fókuszált” lett, és a technológia vagy épp a természetfeletti elemek sokszor elvonták a figyelmet arról, amiért a nézők eredetileg megszerették: az emberi történetekről.

A legerősebb epizódok mindig a valóság talaján állnak

A 6. évadban a „Demon 79” jelentette a legnagyobb eltérést a sorozat hagyományos világától: a technológia helyett a természetfeletti került előtérbe, a készítők pedig „Red Mirror” címkével külön is jelezték a kísérletet. Bár önmagában érdekes próbálkozás volt, a Collider szerint a rész „a szezon gyenge pontja”, különösen a „Joan Is Awful” mellett, amely éles kritikát fogalmaz meg az AI‑ról és a deepfake‑technológiáról, miközben egyetlen ember személyes pokoljárására fókuszál.

• A 7. évadban hasonló kontraszt figyelhető meg:
• a „Bête Noire” túlmagyarázott, valóságot torzító technológiája miatt „inkább egy szatirikus Rick and Morty epizódra emlékeztet”
• a „Common People” a vállalati kapzsiságot, az előfizetéses életmentő rendszereket és az emberi kétségbeesést állítja középpontba, így sokkal közelebb marad a Black Mirror eredeti szellemiségéhez.

A Collider szerint a különbség egyértelmű: „A legerősebb epizódok nem engedik, hogy a technológia komplexitása elnyomja az emberi interakciókat.”

A „USS Callister” példája megmutatja, merre kell visszafordulni

A kultikus „USS Callister” és a 7. évados folytatása, a „USS Callister: Into Infinity” közötti különbség jól illusztrálja a sorozat irányváltását. Az első rész a látványos sci-fi köntös ellenére is a hatalmi visszaélésekről, a digitális anonimitásról és a toxikus viselkedésről szólt – mélyen emberi, pszichológiai alapokon.

A folytatás ezzel szemben elveszik a világépítésben: elhagyatott bolygók, hamis identitások, magányos túlélők – a Collider szerint ez már inkább „sci-fi fantasy kaland”, mint feszült, emberközpontú Black Mirror. „A két epizód közötti nyolc év egyértelműen megmutatja, hogy a sorozat egyre inkább a gimmickek felé sodródik.”

Mit kell tennie a 8. évadnak?

A válasz egyszerű, mégis kulcsfontosságú: vissza kell térni a gyökerekhez, és újra az emberi történeteket kell a középpontba állítani, a technológia pedig csak eszköz legyen, ne öncélú látványosság. A sorozat ugyanis akkor működik a legjobban, amikor a néző nem a kütyükre, hanem a szereplők félelmeire, döntéseire és morális dilemmáira figyel.