A klub környékéről érkező információk szerint Alonso már az első hetekben nehezen találta meg a hangot a keret legnagyobb sztárjaival, és a taktikai elvárások, a szerepkiosztás, valamint a fegyelmi normák körüli feszültségek végül olyan mértékben halmozódtak fel, hogy a szakmai együttműködés gyakorlatilag működésképtelenné vált.

A konfliktus több szálon futott: egyes játékosok nem fogadták el a rájuk szabott szerepet, mások a pozícióváltások miatt érezték úgy, hogy háttérbe szorulnak, és voltak olyanok is, akik a beszámolók szerint egyszerűen nem reagáltak Alonso következetesebb fegyelmi elvárásaira.

A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a mindennapi edzésmunka során egyre kevésbé volt érzékelhető a kölcsönös tisztelet, ami a Real Madrid szintjén alapfeltétel lenne egy sikeres öltözői hierarchia fenntartásához.

A helyzet végül odáig fajult, hogy a klub vezetése már nem látta biztosítottnak Alonso tekintélyét a játékosok előtt, és attól tartott, hogy a belső fegyelem teljes felbomlása a pályán is visszafordíthatatlan károkat okoz. A döntéshozók számára egyértelművé vált: a keret értékének megőrzése és a szezon céljainak elérése érdekében elkerülhetetlen a váltás.

Alonso távozása így nem csupán szakmai, hanem öltözői stabilitási kérdés is volt, amelynek megoldását a klub már nem halogathatta. A spanyolnak azonban nem kell aggódnia, mivel egyrészt jelentős összeget kaphatott a korai távozásért cserébe, másrészt már sorban állnak érte a csapatok.