A Halálos iramban‑franchise 7. része felkapaszkodott az HBO Max toplistájának 4. helyére külföldön, és csendben újra bebizonyította, miért tartják a sorozat egyik legkedveltebb darabjának. Magyarországon pedig a Netflixen érhető el szélesbb körben jelenelg.

Bár sokan az őrült kaszkadőrmutatványokra és a világjáró akciókra emlékeznek, a film mostani reneszánsza egy másik, sokkal mélyebb réteget emel ki: a Halálos iramban . talán a korszak legérzelmesebb akciófilmje.

James Wan rendezése új hangulatot hozott a szériába. A filmben debütált Jason Statham Deckard Shaw szerepében, aki könyörtelen, fizikailag is fenyegető ellenfélként jelent meg, és egyszerre hozott valós súlyt az akciókba, miközben a franchise tovább lépett a „szuperhős‑szintű” látványvilág felé.

Az egyik legjobb akciófilm

A filmben autók ugranak ki repülőgépekből, felhőkarcolók omlanak össze, és a logika gyakran háttérbe szorul – mégis működik. Természetesen működik. A legmegrázóbb pillanat azonban a záró epilógus, amely sokkal inkább tűnik a színészek búcsújának, mint a karakterekének, hiszen ez volt Paul Walker utolsó filmje.

A Collider kritikája szerint a Halálos iramban 7. „a franchise egyik legfelvillanyozóbb mozis élményét” nyújtotta, különösen a világpremierjén, az SXSW fesztiválon. Bár a központi „God’s Eye” cselekményszál vékony, és inkább ürügy a világ körüli akciókra, a film ott teljesít igazán, ahol a legfontosabb: a látványos autós jelenetekben, a közönségkedvenc akciókban, és a család erejét hangsúlyozó érzelmi pillanatokban. A rendezőváltás is jót tett a szériának: James Wan „világosan, kreatívan vezeti a káoszt”, miközben a film szívét Paul Walker megható búcsúja adja.

„A Halálos iramban 7. kétségtelenül egy popcornfilm, amely nagy izgalmakat akar szállítani, de tele van szívvel és szenvedéllyel is. A szereplők mélyen törődnek egymással, és ez a ragaszkodás fertőző.”

A premier hangulatáról pedig ezt írták: „A Paramount Theatre-t olyan rajongók töltötték meg, akik őszintén örültek, hogy kedvenc karaktereiket újra a vásznon láthatják. A terem energiája és a film finom, mégis nagyon megható módja, ahogyan tiszteleg Paul Walker előtt, valóban elektromos volt.”