A lány nevelőszülőknél élt, majd a tanév vége előtt elköltözött, és Spampinato teljesen elveszítette vele a kapcsolatot. 5 évvel később azonban egy Facebook‑üzenet mindent megváltoztatott. A tanárnő a People magazinnak idézte fel a történetet: „2014-ben egy másik tanár, aki tartotta vele a kapcsolatot, üzent nekem Facebookon, és azt írta: ‘Hé, született egy kisfiam. Van valami, amit megosztanál vele, vagy tudnál neki adományozni?’” Spampinato azonnal válaszolt: „Megnézem, mim van.”

Ezután közvetlenül is felkereste a fiatal anyát, és azt írta neki: „Nem tudom, emlékszel-e rám, eltelt pár év, de szeretnélek meglátogatni. Szeretnék vinni neked néhány dolgot.” A lány azt mondta, „teljesen emlékszik” rá, és hamar újra megtalálták a közös hangot.

Miután Spampinato összegyűjtött néhány babaholmit, két fiával együtt ellátogatott a fiatal anyához, a gyermek apjához és a kisbabához. A délután végén átadta a telefonszámát, mondván: „Ha bármire szükséged van, szólj.” Néhány nappal később a lány újra jelentkezett, és elmondta, „veszélyes dolgok történnek” az apartmanházukban, ezért megkérdezte, maradhat‑e egy időre a tanárnőéknél a babával.

Ledöbbent a tanárnő a kérdésen

Spampinato így emlékezett vissza: „Összepakoltuk, és kiköltöztettük hozzánk. Sok időt töltöttünk együtt, körülbelül két hétig volt nálunk.” Egyik nap, miközben kint úsztak, a lány váratlan kérdést tett fel: „Szerinted te és Mike örökbe fogadnátok őt?” A tanárnő döbbenten csak annyit mondott: „Mi?” A fiatal anya nem tudta, hogy Spampinato nem sokkal korábban vetélést élt át, és a tanárnő számára ez a pillanat szinte jelként hatott: „Hívők vagyunk, és mindig azt mondtam: ‘Ha Isten azt akarja, hogy legyen babám, az ölembe fogja ejteni.’ És így is lett.”

Spampinato azonban ragaszkodott hozzá, hogy először beszéljenek a gyermek apjával, aki akkor még határozottan kijelentette: „Semmiképp. Neked és a babának haza kell jönnötök.” Hetekig nem hallottak róluk, majd egyszer csak csörgött a telefon. A lány ezt mondta: „Még mindig akarod őt?” Spampinato visszakérdezett: „Mi történik?” A válasz pedig így hangzott: „Itt van a gyermekvédelmi szolgálat. Vagy eljössz érte, vagy elviszik, és bekerül a rendszerbe.”

A tanárnő azonnal értesítette a férjét és az édesanyját, majd elmentek a lakáshoz. A fiatal anya a szociális munkásnak azt mondta, tud valakit, aki gondját tudja viselni a gyermeknek. „Mindet összepakoltuk, betettük az autóba, és a CPS továbbra is részt vett a folyamatban, mert rokonnak számítottunk. Házi vizsgálatot és látogatásokat kellett teljesítenünk.”

Ügyvédet fogadtak a helyzet miatt

A család ügyvédet fogadott, és sikerült elérniük, hogy a bíró hozzájuk rendelje a gyermek felügyeleti jogát. A kisfiú, Kash, 2015. február 25‑én hivatalosan is a családjuk tagja lett. Spampinato ma is tartja a kapcsolatot Kash édesanyjával, aki időnként „lájkolja” a most 11 éves fiú képeit, és megjegyzi, mennyire hihetetlen, hogy ilyen nagyra nőtt. A tanárnő máig emlékszik arra a pillanatra, amikor először tartotta a karjában a kisbabát.

„Abban a percben, hogy megfogtam, tudtam, hogy valami más. Akkor még semmilyen elvárás nem volt bennem az örökbefogadással kapcsolatban. Csak azt gondoltam: ‘Nézzük meg, mire van szüksége, és segítsünk neki.’” Majd így folytatta: „Amikor ide tettem, a vállamra… nem tudom elmagyarázni. Valami más volt. Egyszerűen tudtam.”

A családba való beilleszkedés zökkenőmentes volt. Spampinato elmondta, hogy a szülei „teljes mértékben támogatták” őket, és azt mondták: „Bármi kell, anyagilag vagy más módon, meg fogjuk tenni, hogy vele lehessetek, vagy ott legyen, ahol lennie kell.” Kash időnként kérdez a származásáról. Egyszer, amikor elhaladtak egy kórház mellett, ezt mondta: „Anya, emlékszel, amikor a hasadban voltam, és ott születtem?” Spampinato így válaszolt: „Bub, te soha nem voltál a hasamban. Emlékszel? Beszéltünk erről. De szeretnéd látni annak a képét, akinek a hasában voltál?” A kisfiú a képre nézett, majd azt mondta: „Szeretem őt.” A tanárnő pedig így felelt: „Én is szeretem őt.”

Tökéletes helyre került a gyerek

Spampinato mindig hangsúlyozza Kash felé, hogy a szülei szeretetből hozták meg a döntést: „Mindig azt mondjuk neki, hogy teljes szívükből szerették. Tudták, mi a legjobb neki.” A tanárnő nemrég TikTok‑videót készített az örökbefogadás történetéről, amelyben így fogalmazott: „Ő tette teljessé a családunkat.”

A videó célja az volt, hogy más örökbefogadó családokkal kapcsolódjon, és reményt adjon azoknak a gyerekeknek, akik bizonytalan helyzetben vannak. Spampinato szerint a tanári hivatás lényege mindig is a kapcsolódás volt. „A legfontosabb számomra a kapcsolat, kapcsolat, kapcsolat ezekkel a gyerekekkel.”

A család minden évben megünnepli Kash örökbefogadási napját, és a fiú kedvenc ételét készítik. Kash imád horgászni, és arról álmodik, hogy egyszer a középiskolai horgászcsapat tagja lesz. „Pontosan ő kellett nekünk. Kíváncsi kérdései vannak, mélyen gondolkodik, imádja az életet, és mi nagyon szeretjük őt.”