Felesége, Cathy Griffith ma is úgy emlékszik vissza közös életükre, mint egy mesére. Több mint 25 évig voltak házasok, két fiút – Jordant és Jamie-t – neveltek fel Hollidaysburg városában, ahol Greg a Penn State adjunktusaként és sportedzőként a közösség egyik meghatározó alakja volt.

Cathy így fogalmazott a People‑nek: „Mindenki, aki ismerte Greget, szerette őt. Nagyon közvetlen személyisége volt, és mindenki szeretett a közelében lenni.” A diagnózis után Greg orvosa, Dr. James Moser közölte vele, hogy csak hetei lehetnek hátra. Greg azonban ekkor egyetlen kérdést tett fel: „Mit tehetünk Cathyvel önért?”

Ez a mondat később egy egész mozgalom alapjává vált. Greg végül még közel két évig élt, és 2011 augusztusában, 50 évesen hunyt el. Greg emlékét ma a Greg and Cathy Griffith Family Foundation őrzi, amely a Sideline Cancer programot működteti. A kezdeményezés középiskolai és egyetemi sporteseményeken keresztül gyűjt adományokat a hasnyálmirigyrák kutatására és a betegek támogatására.

Rengeteg pénz gyűlt össze

2011 és 2020 között a szervezet több mint 300 000 dollárt (közel 100 millió forint) adományozott a célra. Greg fia, Jordan Griffith, a Sideline Cancer ügyvezető igazgatója: „Az a pillanat, amikor apám megkérdezte Dr. Mosert, hogy mit tehet érte, tökéletesen megtestesíti az ‘I can’ hozzáállást és a ‘believe always’ szellemiséget.”

Hat hónappal a diagnózis után barátok kezdeményezésére elindult az első Griff’s Run and Gun for a Cure jótékonysági esemény. „A barátaink, Amanda és Luke Ottaway jöttek oda hozzánk, és azt mondták: ‘Tartsunk egy vacsorát. Tartsunk egy kosárlabdatornát.’ És a közösség azonnal mellénk állt.”

2011-ben, a második jótékonysági vacsorán barátaik meglepetésként létrehozták a róla elnevezett alapítványt. Jordan szerint különösen megható volt, hogy apja még jelen lehetett: „Egy hónappal a halála előtt volt. Már nagyon rossz állapotban volt.”

A Sideline Cancer 2012-ben indult el hivatalosan, és azóta jótékonysági sporteseményekkel, termékeladásokkal, adománygyűjtésekkel támogatja a rákbetegeket.

„Mindezt a középiskolai sport erejével értük el. Megmutathatjuk a diákokat a legjobb oldalukról, miközben jót tesznek a közösségükért.” – mondta Jordan. A program egyik legnagyobb platformja a Sideline Cancer profi kosárlabdacsapata, amely 10 éve indul a TBT (The Basketball Tournament) egymillió dolláros fődíjú versenyén. 2020-ban döntőbe jutottak.

Cathy felidézte, hogy Greg mindig vágyott egy nyári, magas színvonalú kosárlabdatornára: „Minden egyes nyáron azt mondta: ‘Bárcsak lenne egy komoly kosárlabdatorna július közepén, hogy átvészeljem a fociszezonig.’”

Amikor a Penn State Altoona korábbi edzője, Billy Clapper bejelentette, hogy indul a TBT, Cathy így reagált: „Billy Clapper, benne vagyok.”

Diákok segítenek diákokon – 250 000 dollár támogatás négy év alatt

A Sideline Cancer 2021-ben indította el a Patient Assistance Programot, amely arra ösztönzi az iskolákat, hogy segítsenek olyan diákoknak, tanároknak vagy közösségi tagoknak, akik rákdiagnózis miatt anyagi nehézségekkel küzdenek.

Négy év alatt 250 000 dollárt adományoztak 70 betegnek 25 iskolában és egyetemen. Jordan külön kiemelt egy 2024-es esetet, amikor két pennsylvaniai középiskola – Claysburg-Kimmel és Northern Bedford – egy Sideline Cancer meccsen 12 000 dollárt gyűjtött két frissen diagnosztizált diáknak. „Életre szóló segítséget adhattunk egy családnak. Ez megváltoztatta az évüket.” – mondta.

A végső cél: a hasnyálmirigyrák kezelhetővé váljon

A Hirshberg Foundation szerint a hasnyálmirigyrák a legpusztítóbb daganatok közé tartozik. „Amikor apám megbetegedett, az ötéves túlélési arány 10% volt, és ma is 10%. A következő öt évben szeretnénk, ha ez 20–25%-ra nőne. Ez óriási előrelépés lenne.”

Cathy úgy érzi, férje ma is jelen van: „A szeretet valóban tovább él, és ő még mindig irányít. Ez a mi szerelmi történetünk szépsége: a mennyből és a földről is folytatódik. Greg tudom, hogy figyel ránk, és vezet bennünket, mert mindig kapunk tőle jeleket, merre menjünk tovább.” Jordan pedig így zárta gondolatait: „Biztos vagyok benne, hogy büszke arra, amit anyám és én együtt elértünk.”