A „karácsonyfa‑hajóként” ismert Rouse Simmons elsüllyedése nemcsak egy kapitány és legénysége életét követelte, hanem egy egész város karácsonyi hagyományát is örökre megváltoztatta. A történet főszereplője egy német bevándorló, Herman Schuenemann, aki több mint 20 éven át különleges szezonális kereskedelmet folytatott.

Minden ősszel vitorlás hajóval indult el Chicagóból Michigan erdős partjai felé, ahol mintegy 5000 fenyőfát rakodott fel, majd visszatért a városba, hogy a Clark Street hídnál árulja őket. Árai alacsonyak voltak, és – ahogy a New York Post elődje, a The Evening Post írta – a rakomány 10%-át ingyen adta azoknak a családoknak, akik nem engedhették meg maguknak a karácsonyfát. A lap 1912-ben úgy jellemezte Schuenemannt, mint „széles vállú, vidám férfit, aki első pillantásra bizalmat ébreszt”.

Egy öreg hajó és egy kétségbeesett kapitány utolsó útja

1910-ben Schuenemann részesedést vásárolt a háromárbocos Rouse Simmons nevű vitorlásban, amely végül utolsó parancsnoksága lett. 1912-re azonban a hajó már 44 éves volt – egy olyan iparágban, amelyet a gőzhajók és a vasút gyorsan kiszorítottak. A legtöbb kapitány már felhagyott a késő őszi, életveszélyes átkelésekkel a Michigan-tavon.

Dr. Theodore Karamanski, a Loyola Egyetem történészprofesszora: „Egy olyan hajónak, mint a Simmons, nem lett volna szabad a tavon lennie. Túl öreg volt, és az előző évek során elhanyagolták.” Schuenemann azonban nem fordult vissza. A professzor szerint: „Korábban csődöt jelentett, és ismét adósságban volt. A kétségbeesés is szerepet játszott abban, hogy vállalta ezt a kockázatos utat.”

November 22-én a túlterhelt hajó elindult Thompson Harborból, miközben az időjárás gyorsan romlott. Északnyugat felől vihar közeledett, ónos eső és havazás érkezett, a nedves hó pedig veszélyesen megterhelte a fedélzeten magasra rakott fenyőfákat. Másnap egy életmentő állomás őre észrevette a Rouse Simmonst, amint félárbocra eresztett zászlóval – a nemzetközi vészjelzéssel – sodródott a parttól öt mérföldre. A megfigyelők azt hitték, talán sikerül a széllel együtt dél felé kikötőbe futnia. A hajót azonban soha többé nem látták.

Mysterious ‘Christmas tree shipwreck’ still haunts the holiday — more than a century later https://t.co/POHk7IWrco pic.twitter.com/Kxn2eCPbub

— New York Post (@nypost) December 25, 2025

A karácsonyfák partra sodródtak – a hajó csak évtizedekkel később került elő

A következő napokban fenyőfák és roncsdarabok sodródtak partra Michigan és Wisconsin partjain. 1924-ben egy halász hálójába akadt Schuenemann olajvászonba csomagolt pénztárcája. A hajó roncsát azonban csak 1971-ben találták meg, 172 láb (52 méter) mélyen, Two Rivers közelében. Meglepő módon a raktérben még mindig ott voltak a karácsonyfák.

Chicago gyásza és a legenda születése

A kapitány várható érkezése utáni reggelen tömeg gyűlt össze a Clark Street dokknál, ahogy minden évben. A hagyomány szerint a hajó árbocára egy fenyőt kötöttek, így jelezve, hogy megérkezett a karácsony. A tömeg órákig várt, majd lassan szétszéledt. Csak egy kislány és az édesapja maradtak. A chicagói folklór szerint, amikor az apa hazaindulásra próbálta rávenni, a kislány így felelt: „Apa, karácsonyfa nélkül nincs karácsony.”

A karácsonyfa‑hajók kora ezzel véget ért. Schuenemann lányai még egy ideig folytatták az árusítást, de már vasúton szállították a fákat. 1920-ra a hagyomány teljesen eltűnt. Ma a roncs a Wisconsin Shipwreck Coast National Marine Sanctuary területén fekszik, a Történelmi Helyek Nemzeti Nyilvántartásában – végső nyughelye Captain Santának és legénységének.

2000 óta az amerikai parti őrség minden évben megemlékezik a tragédiáról. Idén december 6-án a US Coast Guard Cutter Mackinaw 1200 karácsonyfát szállított a chicagói Navy Pierre, folytatva a több mint százéves hagyományt.