A nő arról írt, hogy soha nem hívják meg a kollégái közös programokra, és a gyermeke iskolájában sem alakult ki szorosabb kapcsolat közte és a többi szülő között. Bevallása szerint „nagyon nehéz” számára, hogy a barátságos beszélgetésekből valódi barátságok legyenek.

Elmondása szerint többször próbálkozott: meghívta ismerőseit sétára, közös programokra vagy akár gyerekbarát eseményekre, de senki nem reagált, vagy nem fogadta el a meghívást. „Egy kicsit szomorúvá tesz, például a sógornőmnek rengeteg barátja van, mindig átjárnak egymáshoz, nyaralnak, kirándulnak együtt, de ha mi hívjuk őket, mindig elfoglaltak” – írta.

Új kolléga, régi hiányérzet

A nő azt is megemlítette, hogy egy új munkatárs alig egy hónapja csatlakozott a céghez, és máris meghívást kapott közös estékre, miközben őt sosem hívják. Úgy érzi, mások csak kötelességből töltenek vele időt. „Igen, értem… a probléma biztosan bennem van… de nem tudom, mi az, ami miatt nincsenek igazán barátaim” – vallotta be.

Sokan azonosulni tudtak vele

A hozzászólások között többen jelezték, hogy hasonló tapasztalataik vannak. „Mindig pontosan ugyanezzel a problémával küzdöttem. Úgy tűnik, az emberek élvezik a társaságomat, amikor beszélgetünk, de sosem jutunk el a barátságig.” Egy másik hozzátette: „Tudok ezzel azonosulni. Felnőttként új barátokat szerezni nehéz. Nem hiszem, hogy bárkinek könnyű lenne. Szóval rendben van, ha ezzel küzdesz, de ne add fel.” – idézte a People.

Akadtak olyanok is, akik gyakorlati tanácsokat adtak. „Talán egy kicsit más vagy? Mindig úgy gondolom, hogy az emberek 70%-a ’normális’, 30%-a pedig ’egy kicsit más’. Ha a 30%-ba tartozol, lehet, hogy nem illesz bele az iskolai kapunál beszélgető szülők közé, de lassan… lesz néhány barátod a saját érdeklődési körödben. Csatlakozz olyan csoportokhoz, ahol azt csinálod, amit szeretsz… és nézd meg, mi történik pár év múlva.”