Kezdőlap

Friss hírek

Fontos hírek

Felkapott

Menü

AKTUÁLIS

AKTUÁLIS

100 országban járt már a híres utazó, de valahova nem hajlandó visszatérni

100 országban járt már a híres utazó, de valahova nem hajlandó visszatérni

100 országban járt már a híres utazó, de valahova nem hajlandó visszatérni
Shutterstock/Illusztráció

Gabriel Morris világutazó, aki több mint száz országot járt be, egyértelműen kijelentette, van egy térség, ahová soha nem kíván visszatérni.

Morris három évtizede járja a világot, és eddig „97 ENSZ-tagállamot, valamint három vitatott státuszú országot – Koszovót, Észak-Ciprust és Tajvant –” látogatott meg. Legújabb videójában, aminek címe „100 országban jártam már – melyik a legrosszabb?”, így fogalmazott: „A világ elég nagy részét láttam, és sok országba többször is visszatértem, de már az elején elmondom: a világ számomra legkevésbé kedvelt része a Perzsa-öböl.”

A cikk a videó után folytatódik

A tartalomkészítő hangsúlyozta, Irán nem tartozik ide, mivel „Irán teljesen hihetetlennek tűnik, és nem is voltam még ott, így nem sorolom ide.” Ugyanakkor Rijád, Dzsiddá, Kuvait, Bahrein, Katar, valamint az Egyesült Arab Emírségek városai – köztük Dubaj és Abu-Dzabi – számára nem nyújtanak különösebb élményt. „A városokon kívül a sivatagban van egy kicsivel több látnivaló, de nem sok. Többnyire csak sík sivatag. Ezeket a városokat utazóként teljesen érdektelennek találom. Nagyon unalmasak és íztelenek.” – idézte a Mirror a véleményt.

Morris szerint a városok utcái üresek, az emberek többnyire autóban ülnek, a piacok nyüzsgése hiányzik, és mindenhol hasonló felhőkarcolók uralják a látképet. „Impozáns a látkép, de amikor az utcán jársz, széles utak, rengeteg forgalom és hatalmas távolságok fogadnak, és igazából nincs semmi, amit csinálni szeretnék. Elmehetsz bevásárlóközpontokba vagy éttermekbe. Az alkohol többnyire tiltott, ami újabb hátrány.”

Vannak előnyök is

A városokat „lélektelennek” nevezte: „Bármelyikbe bedobhatnál, és ha nem látnám például a dubaji Burj Khalifát vagy egy-egy jellegzetes épületet, nem tudnám megkülönböztetni őket egymástól. Mind ugyanúgy épültek, és szörnyen unalmasak.” Ugyanakkor hozzátette, ezek a helyek biztonságosak, tiszták, családalapításra alkalmasak, és nincsenek jelen a turistákat érintő átverések.

A kulturális élmény hiányát is kiemelte: „Az emberek többsége, akikkel találkozol, nem helyi szaúdi, emirátusi, katari, kuvaiti vagy bahreini, mert a helyi lakosság mindenhol kisebbségben van. A legtöbben dél-ázsiai vendégmunkások – indiaiak, pakisztániak, bangladesiek –, akik éttermekben, bevásárlóközpontokban, hotelekben dolgoznak. A helyiek többnyire olajbevételekből élnek, és ha dolgoznak is, inkább üzleti vagy szakmai területen, így látogatóként kevés esélyed van velük találkozni.”

Egy kellemetlen élményét is felidézte Kuvaitvárosból: „Azt hiszem, Kuvaitvárosban történt, hogy megállítottak és kikérdeztek, mert filmeztem. Egy biztonsági őr odahívott, megkérdezte, mit veszek fel, és pár kérdés után elengedett. Bár ártalmatlanul végződött, nagyon nyomasztó élmény volt, mert sosem tudhatod, hogyan alakulhat tovább.”