A Disney 2013-ban hatalmas reményeket fűzött a A magányos lovas című westernhez, amelyet Gore Verbinski rendezett, és amelyben Johnny Depp Tonto szerepében, Armie Hammer pedig a címszereplőként tűnt fel. A stúdió abban bízott, hogy a Karib-tenger kalózai sikerét megismételheti, hiszen ugyanaz a rendező és sztárpáros állt a produkció mögött. A film szlogenje – „Never take off the mask.” – sokat ígért, ám a végeredmény egy túlköltekezett, hangvételében zavaros alkotás lett.

A kritikusok és a közönség egyaránt nehezen tudták hova tenni a filmet, ami egyszerre próbált komoly, revizionista westernt és könnyed kalandfilmet nyújtani. Armie Hammer alakítása halványnak bizonyult, miközben Johnny Depp excentrikus, sokak szerint problémás Tonto-figurája teljesen elnyomta a főhőst. Bár a film tartalmazott látványos akciójeleneteket – köztük egy emlékezetes vonatos szekvenciát –, a több mint két és fél órás játékidő és a széteső történetvezetés sok néző türelmét próbára tette.

A film egyik legérdekesebb kritikája Quentin Tarantinótól érkezett, aki bár összességében kedvelte a produkciót, mégis így fogalmazott: „Rossz ötlet volt két csoportra osztani a gonoszokat; órákig tart elmagyarázni, és senkit sem érdekel.” Ez a megjegyzés jól rávilágít a film egyik alapvető dramaturgiai problémájára.

A pénzügyi adatok önmagukért beszélnek: a produkciós költségvetés 215-250 millió dollár volt, a világméretű mozis bevétel pedig 260,5 millió dollár körül alakult. Ha ehhez hozzászámítjuk a marketingköltségeket, a Disney vesztesége a szakértők szerint 100-150 millió dollár között lehetett. Ez a kudarc hosszú időre elvette a stúdiók kedvét attól, hogy nagyszabású westernfilmekbe fektessenek.

A magányos lovas így a filmtörténet egyik legtanulságosabb példája lett arra, hogyan válhat egy grandiózus, sztárokkal és látványos akcióval teli produkció a stúdiók rémálmává. A film bukása nemcsak a Disney pénzügyi mérlegét terhelte meg, hanem hozzájárult ahhoz is, hogy a western műfaját ismét kockázatos vállalkozásként kezeljék Hollywoodban.