Bár a színész pályája során politikai thrillerekben, romantikus drámákban, kalandfilmekben és független produkciókban is maradandót alkotott, egy műfaj különösen kiemelkedik: a heist-film, vagyis a szélhámos- és rablótörténetek világa.

A Collider visszaemlékező írása szerint: „Redford heist/szélhámos trilógiája – A nagy balhé, A gyémántrablás és a Komputerkémek – egyszerre mutatja meg őt naiv újoncként és tapasztalt veteránként. Mindegyik film kiemeli Redford pajkos személyiségét és ragadós báját, amellyel mindig leveszi a lábáról gyanútlan célpontjait.”

A nagy balhé – a csúcsra érő szélhámos

Redford és Paul Newman legendás párosa George Roy Hill rendezésében tért vissza A nagy balhé című filmben. A produkció nemcsak a legjobb film Oscarját nyerte el, hanem Redford egyetlen színészi Oscar-jelölését is meghozta. „A nagy balhé a kulcskő Redford rejtett zsenialitásához, ami a heist-filmek mesterévé tette.”

A nagy balfogás – humor és bűn keveréke

Egy évvel korábban, 1972-ben Redford A nagy balfogás című filmben mutatta meg komikus oldalát. William Goldman forgatókönyve és Peter Yates rendezése révén a film egyszerre volt krimi, vígjáték és a 70-es évek új-hollywoodi hangulatának lenyomata. Redford John Dortmunder szerepében egy ügyetlen, de szerethető szélhámost alakított, aki számára a gyémántrablás inkább adrenalinhajszát, mintsem bűnt jelentett.

Komputerkémek – a modern kor szélhámosai

Húsz évvel később, 1992-ben Redford ismét visszatért a műfajhoz a Komputerkémek című filmben, amiben olyan sztárokkal játszott együtt, mint Dan Aykroyd, River Phoenix és Sidney Poitier. A történet középpontjában egy fekete doboz megszerzése állt, mely végül egy összeesküvésbe sodorta a csapatot. „A Komputerkémek volt az egyik első film, amely Redfordot idősödő sztárként mutatta be, de még mindig nem veszített lendületéből.”

Úriember revolverrel – a búcsú

Redford utolsó főszerepe, az Úriember revolverrel (2018) méltó lezárása volt a pályának: egy idős bűnözőt alakított, aki nem a pénzért, hanem a játék öröméért rabolt. Ez a szerep szimbolikusan is összefoglalta karrierjét: mindig volt benne valami csibészes, valami, ami miatt a nézők egyszerre csodálták és gyanakodtak rá. „A vásznon Robert Redfordban soha nem lehetett elsőre megbízni. De mivel páratlan filmsztár volt, végül mindig megnyert magának.”

Robert Redford életműve sokszínű és gazdag, de a heist-filmekben mutatta meg leginkább azt a kettősséget, amely egyszerre tette őt hőssé és szélhámossá. A nézők pedig – ahogy a cikk is kiemeli – mindig mosollyal az arcukon maradtak, még akkor is, ha éppen átverték őket.