Az Országos Mentőszolgálat közössége mély megrendüléssel tudatta, hogy elhunyt Lendvai Rezső nyugalmazott mentőtiszt, aki közel 40 éven át volt a bajtársi közösség meghatározó tagja. Pályafutása során az életmentést nem csupán munkának, hanem egész életre szóló hivatásnak tekintette, és a kötelező szakmai képesítések – mentőápolói, majd mentőtiszti vizsga – mellett betegjogi, ellátotti jogi és egészségügyi közvetítői képzéseken is folyamatosan bővítette tudását.

Hivatása, az oxyológia – a sürgősségi orvostan – mellett szívügyének tartotta a laikus elsősegélynyújtás oktatását és elterjesztését. „Meggyőződése volt, hogy a segítség igényének felismerése és néhány elsősegélynyújtó beavatkozás már óvodás korban is tanítható” – emelte ki a róla szóló megemlékezés.

Lendvai Rezső élete élményekben és értékekben gazdag volt, minden érdekelte, ami a mindennapokat szebbé és emberibbé tehette. Szinte lehetetlen felsorolni, hány területen tevékenykedett a civil életben: aktív szerepet vállalt a szombathelyi egyház működésében, egyháztörténeti kiadványok szerkesztésében, valamint a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tagjaként magas színvonalú, bensőséges elsősegélynyújtási konferenciák szervezésében, amelyek egyik alapítója volt. Szakszervezeti titkárként évtizedeken át képviselte a dolgozók érdekeit, és fő feladatának a munkahelyi problémák humánus megoldását tekintette.

Nélkülözhetetlen közreműködője volt a mentésügyi konferenciáknak és a Büki Őszi Szimpóziumoknak, szakmai rendezvények elismert előadójaként számos kiadvány, könyv és ismertető megírásában és szerkesztésében vett részt. „Amikor segíteni kellett, nem ismert lehetetlent!” – áll a búcsúztatásban, felidézve, hogy a romániai forradalom idején társaival segélyszállítmányt vitt az országba, fittyet hányva a veszélyre.

Családja – felesége és lányai – mindenben támogatták, munkássága és embersége pedig maradandó nyomot hagyott a magyar mentésügy történetében.