Lindsay és Craig Foreman 2025 januárjában, egy világkörüli motoros utazás közben került iráni őrizetbe kémkedés gyanújával, mely vádat következetesen tagadják, most pedig azzal szembesülnek, hogy akár 10 éves börtönbüntetést is le kell tölteniük az ország hírhedt Evin börtönében.

A kelet-sussexi házaspár az elmúlt 16 hónapot rács mögött töltötte, és a februárban kiszabott ítélet után egyre inkább azzal a gondolattal kell együtt élniük, hogy hosszú éveket veszíthetnek el az életükből. „Most azzal kell szembenéznem, hogy valószínűleg még sokáig itt leszünk” – mondta Lindsay telefonon az Evin börtönből.

Drámai a helyzet az iráni pokolban

Az 53 éves életvezetési tanácsadó igyekszik megőrizni lelki egyensúlyát olvasással, a börtönudvaron tett körökkel és jógával, amelyet saját megfogalmazása szerint mindig is a „megmentőjének” tekintett, ugyanakkor elismeri, hogy a hosszan tartó bezártság komoly terhet jelent számára.

Férje, az 52 éves Craig hasonlóképpen kilátástalannak látja helyzetüket, és úgy fogalmazott, „úgy érzem, itt bent elpazaroljuk az életünket és lassan elrothadunk. Ártatlan emberek vagyunk. Nem követtünk el semmit.”

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

Nagyon kevés a mozgásterük

A pár külön zárkában van, ugyanabban az intézményben, és csak ellenőrzött telefonhívásokon keresztül tarthatják a kapcsolatot fiukkal, Joe Bennett-tel, miközben a vonalakat rendszeresen megszakítja egy perzsa nyelvű figyelmeztetés, amely közli, hogy a hívás az Evin börtönből érkezik és a telefonáló fogvatartott. Joe szerint „nagyon frusztráló”, ugyanakkor ezek a beszélgetések mindkét fél számára létfontosságú kapaszkodót jelentenek.

A BBC szerint a brit külügyminisztérium „felháborítónak” és „indokolatlannak” nevezte a fogva tartást, de a teheráni nagykövetség a közelmúltbeli fegyveres konfliktus idején ideiglenesen bezárt, és azóta sem nyitott újra, így a konzuli látogatások is szünetelnek.

Bombák csapódtak a közelükben

A házaspár a börtön falai között élte át az Irán és Izrael, illetve az Egyesült Államok közötti háborús időszakot, amely során bombák csapódtak be az intézmény közelében. „Joe-val beszéltem telefonon, amikor egy robbanás olyan közel történt, hogy kitörtek az ablakok” – idézte fel Lindsay, aki azóta is érzékenyen reagál a hirtelen zajokra.

Craig más külföldi fogvatartottakkal, egy ecuadori, egy német és egy román férfival osztozik a zárkán, és bizonyos fokú összetartást tapasztal közöttük, ezzel szemben Lindsay elszigeteltebb helyzetben van, mivel zárkájában senki sem beszél angolul, és egy fém emeletes ágyon alszik. A körülményeket mindketten nehéznek írják le, Craig szerint „nem túl higiénikus a hely, nincs egészségügyi ellátás, nincs fogászat, és sok a verekedés a rabok között”, ráadásul házi készítésű fegyverek is előkerülnek.

57 nap magánzárkában

A nő az első 57 napot magánzárkában töltötte Kerman városában, férjét pedig bekötött szemmel hallgatták ki, amit Craig „szörnyűnek” nevezett. Tavaly júliusban Teheránba szállították őket, ahol először azt közölték velük, hogy szabadon engedik őket, ám végül az Evin börtönbe kerültek, ahol korábban többek között a brit-iráni Nazanin Zaghari-Ratcliffe-et is fogva tartották.

Lindsay pozitív pszichológiából szerzett doktori fokozata ellenére is küzd a reményvesztettséggel, és könnyek között arról beszélt, hogy „vannak emberek, akik évek óta itt vannak, és ez annyira igazságtalan”. Férje egy másik készüléken keresztül hallotta szavait, és azonnal bátorítani kezdte. „Képesek vagyunk rá. Meg fogjuk csinálni. Együtt túl leszünk rajta, és remélem, hogy hamarosan a falakon kívül leszünk. Maradj erős, szerelmem” – mondta neki.

Senki ne utazzon Iránba

A hatóságok figyelmét vélhetően az keltette fel, hogy Lindsay az utazás során arról kérdezte az embereket, mit jelent számukra a „jó élet”, és eredményeit egy brisbane-i konferencián tervezte bemutatni. A brit külügyminisztérium korábban azt tanácsolta állampolgárainak, hogy ne utazzanak Iránba, Lindsay pedig elismeri, hogy vállalja döntése következményeit.

„Craig és én felmértük a kockázatot, és nem gondoltuk, hogy ártatlan turistaként ilyen hosszú időre börtönbe kerülhetünk bizonyíték nélkül. Vállalom a felelősséget azért, hogy idejöttem, és együtt kell élnem a következményekkel” – fogalmazott.

Mindketten hangsúlyozzák, tisztában vannak azzal, sok iráni még súlyosabb helyzetben van, egyik zárkatársukat például halálra ítélték a januári országos tiltakozásokban játszott szerepe miatt, amelyeket a hatóságok erőszakkal fojtottak el. Craig elmondása szerint azóta négy zárkatársát végezték ki, amiről másnap a televízióban számoltak be. „Szörnyű helyzetben vagyunk, de fantasztikus embereket is megismertünk, és első kézből láttuk ennek az országnak mindkét oldalát” – tette hozzá.