Június 1. és augusztus 31. között az országos középhőmérséklet 16,1 Celsius-fok volt, ami 1,51 fokkal haladja meg a hosszú távú meteorológiai átlagot. Ezzel megdőlt a korábbi, 2018-ban felállított 15,76 fokos rekord.

Az új csúcsérték azt is jelenti, hogy az 1884 óta feljegyzett öt legmelegebb brit nyár mind a 2000 utáni időszakra esik. A korábban a felső ötben szereplő, hírhedten forró és aszályos 1976-os nyár – 15,7 fokos középhőmérséklettel – ezzel kikerült a listáról. Bár az idei nyár legmagasabb napi hőmérséklete, 35,8 fok, elmarad a 2022 júliusában mért 40,3 fokos abszolút rekordtól, a hőség tartóssága miatt összességében mégis ez számít a modern brit meteorológia történetének legforróbb nyarának.

Mark McCarthy, a szolgálat klímatudományi igazgatója a hétfői tájékoztatón hangsúlyozta: „Az ideihez hasonló rekordnyarak ismétlődésének valószínűségét rendkívüli mértékben növelik az ipari forradalom óta a légkörbe került, üvegházhatást okozó szennyezőanyagok.”

Elmondása szerint természetes klimatikus körülmények között – vagyis az emberi tevékenység által kibocsátott üvegházhatású gázok felhalmozódása nélkül – az ideihez hasonlóan forró nyarak hozzávetőleg 340 évente fordulnának elő Nagy-Britanniában. „A mostani éghajlati viszonyok közepette azonban immár ötévente várható az ennyire meleg nyári időjárás előfordulása” – tette hozzá.

Ez a változás azt jelenti, hogy a kiterjedt ipari tevékenység előtti időszakhoz képest csaknem hetvenszeresére nőtt annak esélye, hogy a jövőben az ideihez mérhető rekordmeleg nyarak térjenek vissza. A szakértők szerint ez a tendencia komoly figyelmeztetés a klímaváltozás hatásaira, és sürgeti a kibocsátáscsökkentő intézkedések felgyorsítását.

Liner/MTI