Az akciót Izrael védelmi minisztere, Israel Katz jelentette be szerdán, miután az izraeli kormány figyelmeztette a damaszkuszi vezetést, hogy vonja ki erőit Suwaydából, ahol napok óta súlyos összecsapások zajlanak a kormánycsapatok és a drúz harcosok között.

„Ahogy világosan jeleztük és figyelmeztettük – Izrael nem hagyja magára a drúzokat Szíriában, és érvényt szerez a döntésünknek a térség demilitarizálásáról” – fogalmazott Katz a támadások előtt kiadott közleményében. Az Al Jazeera damaszkuszi tudósítója, Osama Bin Javaid beszámolója szerint két dróntámadás is érte a szíriai védelmi minisztérium épületét: az egyik a bejárat közelében csapódott be, míg a másik a hátsó részen robbant. „Ez is mutatja, hogy az eszkaláció súlyosbodik. Az izraeli csapások immár Damaszkusz szívét érik.”

A támadásokat fegyverropogás kísérte, ami feltehetően a szíriai légvédelem válaszreakciója volt a légtérben mozgó izraeli drónokra. Rob Geist Pinfold, a londoni King’s College nemzetközi biztonságpolitikai előadója az Al Jazeerának úgy nyilatkozott, hogy az izraeli légicsapások jelenleg inkább „előadásszerű eszkalációként” értelmezhetők. „Szándékosan olyan nyílt területeket céloztak meg a damaszkuszi védelmi akadémia környékén, amik nem okoztak jelentős szerkezeti kárt vagy nagy számú áldozatot.”

Előadásszerű az eszkaláció

Ez – Pinfold szerint – ellentétben áll Suwaydával, ahol Izrael már napok óta súlyos csapásokat mér a kormányerőkre. Ott „a kezdeti, demonstratív akciókat valódi, halálos kimenetelű támadások követték a szíriai biztonsági erők ellen, amelyek példátlan veszteségeket szenvedtek el.”

„Ez még csak a jéghegy csúcsa lehet. Bár most előadásszerű az eszkaláció, rendkívül közel állunk ahhoz, hogy Izrael hosszabb, közvetlenebb és jóval pusztítóbb támadásokba kezdjen Szíria-szerte.” A drúz közösség központjának számító dél-szíriai Suwaydában ismét teljes erővel kitört az erőszak szerda reggelre, nem sokkal azután, hogy a damaszkuszi kormány előző este tűzszünetet hirdetett.

A szíriai védelmi minisztérium az Al Jazeerának adott tájékoztatása szerint „törvényen kívüli csoportok” törték meg a fegyvernyugvást, és a kormánycsapatok csak válaszoltak a támadásokra, figyelembe véve a civilek védelmére vonatkozó szabályokat. A minisztérium közölte: „biztonságos folyosókat nyitottunk a városban, hogy a polgári lakosság elmenekülhessen.”

Rengeteg az áldozat

A damaszkuszi tudósító legalább 70 halálos áldozatról számolt be, míg helyi orvosi források szerint több mint 200 fő sebesült meg. A Szíriai Emberi Jogi Megfigyelő Központ (SOHR) adatai szerint a halálos áldozatok száma 250 fő fölött van, köztük négy gyermek, 5 nő és legalább 138 katona és biztonsági erő tagja. A jelentés szerint 21 főt helyszíni kivégzés során öltek meg.

A suwaydai vérontás közvetlen kiváltó oka egy múlt heti incidens volt: egy drúz kereskedő elrablása a Damaszkuszt Suwaydával összekötő autópályán, amely után fegyveres összecsapások törtek ki helyi szunnita beduin törzsek és drúz csoportok között. A drúz közösség lélekszáma mintegy 700.000 főre tehető, Suwayda városában található a legnagyobb koncentrációjuk. A beduin és drúz közösségek között történelmi ellenségeskedés húzódik, ami időről időre fegyveres összecsapásokhoz vezet.

Az eseményeket tovább súlyosbította az internetre felkerült erőszakos tartalmak sora, amely – Bin Javaid szerint – mindkét oldalon „felkorbácsolta az indulatokat”. Pinfold az Al Jazeerának azt nyilatkozta, hogy a konfliktus immár „rendkívül összetett dinamikává alakult”, ahol „egy piti bűncselekményből tömeggyilkosság és vallási alapon húzódó véres összecsapás lett, az izraeli katonai beavatkozás árnyékában”.

Az izraeli beavatkozás nem csupán katonai, hanem diplomáciai következményekkel is jár: több arab ország, valamint a damaszkuszi kormány is nemzetközi jogsértésként értékelte a támadásokat. Izrael ezzel együtt nem változtatott stratégiáján: rendszeres légi csapásokat hajt végre Szíriában azóta, hogy Bashar al-Assadot 2024 végén megbuktatták, s a hatalmat Ahmed al-Sharaa vezette új szíriai kormány vette át. Izrael ezt a kormányt „szélsőségesként” jellemzi.

A térségben zajló fejlemények fényében Pinfold kiemelte: „Izrael nem élt a lehetőséggel, hogy újrakezdje kapcsolatait Szíria új kormányával, inkább a katonai hegemónia és a megszállás folytatását választotta.”