A legújabb kutatások szerint ugyanis a cápák egy különös és máig megmagyarázhatatlan jelenséget produkálnak: amint hasra fordítják őket, teljesen megdermednek. A tudomány ezt a jelenséget „tonikus immobilitásnak” nevezi, ami egyfajta „játékszerű halálállapot”, mely más állatoknál, például nyulaknál, gyíkoknál, kígyóknál vagy éppen oposszumoknál is megfigyeltek már.

A The Conversation nevű tudományos portálon publikált friss tanulmány szerzői szerint bár a tonikus immobilitás régóta ismert jelenség, a valódi okát máig nem sikerült megérteni. A tudósok 13 különböző faj – cápák, ráják, valamint egy úgynevezett „szellemcápa” (chiméra) – viselkedését vizsgálták meg laboratóriumi körülmények között. Az eredmények alapján 13 fajból 7 dermedt meg hasra fordítva, míg 6 esetében semmilyen változást nem tapasztaltak.

A kutatás célja az volt, hogy a jelenséget evolúciós távlatokban értelmezzék, vagyis azt vizsgálják, hogyan öröklődhetett ez a furcsa viselkedés az évmilliók során. A tanulmány szerint a kutatók három fő elméletet vettek górcső alá, melyek eddig a tudományos diskurzusban meghatározóak voltak.

Érdekes kutatások zajlanak a háttérben

Predátor-elkerülő stratégia: az állat színleli a halált, hogy elriassza vagy megtévessze a támadót. Szaporodási viselkedés része: a hím cápák megfordítják a nőstényeket párosodás során, csökkentve ezzel azok ellenállását. Szenzoros túlterhelés: a cápák idegrendszere „lekapcsol”, amikor túl sok érzékszervi inger éri őket.

A kutatás eredményei szerint egyik magyarázat sem bizonyult kielégítőnek. „Nem találtunk bizonyítékot arra, hogy a tonikus immobilitás bármilyen túlélési előnyt jelentene a cápáknak ragadozók ellen” – áll a tanulmányban. A szerzők rámutattak, olyan ragadozók, mint az orkák, valójában kihasználhatják ezt a kiszolgáltatott állapotot, és éppen emiatt a jelenség nem lehet valódi védekezési mechanizmus. Ugyanezért vetették el a szaporodással kapcsolatos elméletet is, mivel az immobilitás nem mutatott különbséget a nemek között. A szenzoros túlterhelés elmélete pedig bár elméletileg lehetséges, a kutatók szerint „jelenleg nem igazolt és nem is tesztelt hipotézis”.

A tanulmány legnagyobb újdonsága az az elképzelés, miszerint a tonikus immobilitás evolúciós maradvány lehet, egyfajta „genetikai csomag”, amit az ősállatok még hordoztak, és amely bizonyos leszármazottaiknál máig fennmaradt, bár már nem szolgál túlélési célt. „Ez a viselkedés valószínűleg az ősi fajok öröksége, amely az evolúció során sokaknál kikopott, de néhány modern faj esetében mégis megmaradt” – idézte a kutatókat a BGR.

Hogy miért maradhatott fent egy ilyen, akár életveszélyes reakció? A tudósok szerint egyelőre nincs rá igazi válasz. Ami biztos, hogy ez a viselkedés több esetben nem előnyt, hanem hátrányt jelenthet az adott állat számára, különösen olyan közegben, ahol a mozgékonyság az egyik legfőbb túlélési tényező.