A tragédia a Long Reef Beachen történt, ahol a helyi közösségben jól ismert szörfös, Mercury Psillakis vesztette életét egy nagy fehér cápa támadása következtében. A 61 éves szörfös, Glen Butler, aki éppen néhány perccel korábban jött ki a vízből, így nyilatkozott a BBC-nek: „Tudatában vagy annak, hogy az ő környezetükbe lépsz be, ezért óvatos vagy.” Hozzátette, a tragédia megrázta a közösséget: „Ez egy kicsit megrendített minket. Mercury és ikertestvére, Mike jól ismert alakjai voltak a környéknek. Mindig köszöntél nekik.”

A cápatámadás után ismét előtérbe került Új-Dél-Wales állam egyik legvitatottabb biztonsági intézkedése, a cápaelhárító hálók rendszere. Ezeket a hálókat 1937 óta alkalmazzák, és jelenleg 51 strandon telepítik minden évben szeptembertől márciusig. A kormányzat szerint a hálók „nem arra szolgálnak, hogy teljes akadályt képezzenek a fürdőzők és a cápák között, hanem arra, hogy elfogják a célzott cápákat, amikor azok a part közelébe kerülnek.”

A szakértők azonban élesen vitatják a hatékonyságukat. Chris Pepin-Neff professzor, a Sydney-i Egyetem kutatója úgy fogalmazott: „Olyan, mintha egy szalvétát dobnánk a medencébe.” Szerinte a hálók inkább illúziót keltenek a biztonságról, mintsem valódi védelmet nyújtanának, ráadásul az állatvilágra is súlyos hatással vannak.

A háló nem megoldás

A dokumentált adatok szerint az elmúlt szezonban a hálókba akadt állatok közel 90 százaléka nem célzott faj volt, köztük 11 kritikusan veszélyeztetett szürke dajkacápa. A hálók rendszeresen delfineket, teknősöket és rájákat is csapdába ejtenek, amik számára – ha nem szabadítják ki őket időben – ez halálos ítéletet jelent. Dean Cropp, operatőr és óceánkutató így fogalmazott: „Úgy épültek, hogy belegabalyítsák a cápákat vagy halakat, és ebben halálosan hatékonyak, de sajnos teljesen válogatás nélkül.”

A közvéleményben is egyre inkább megkérdőjeleződik a hálók létjogosultsága. Egy korábbi felmérés szerint a Bondi Beachen megkérdezettek háromnegyede akkor is bemenne a vízbe, ha a hálókat eltávolítanák, és hasonló arányban mondták azt, hogy nem hibáztatnák a kormányt egy esetleges támadásért.

Alternatív megoldások is léteznek: Új-Dél-Walesben és Queenslandben úgynevezett „okos” csalikampókat alkalmaznak, amik riasztják a hatóságokat, ha egy cápa fennakad, így azt megjelölhetik és elengedhetik. Nyugat-Ausztráliában ökológiai gátakat telepítettek kisebb partszakaszokra, míg másutt drónok és applikációk segítik a strandolók biztonságát. Isaac Hails drónkezelő szerint: „Ezek a szemek az égen, nem csak valaki a parton, aki talán észrevesz egy uszonyt.”

A Psillakis család közleményében hangsúlyozta, az elhunyt szörfös mindig szerette az óceánt, annak minden kockázatával együtt, és halálát „tragikus és elkerülhetetlen balesetnek” nevezték. A hatóságok azonban a közvélemény nyomása alatt egyelőre felfüggesztették a hálók eltávolítására vonatkozó terveket.

Dean Cropp így foglalta össze a dilemmát: „Olyan közel voltunk ahhoz, hogy eltávolítsák a hálókat, aztán ez a tragikus támadás történt. Senki sem akarja vállalni a felelősséget azért, ha a hálók eltávolítása után rögtön újabb halálos támadás történik. Ezt nem akarod a lelkiismereteden tudni.”