A legfrissebb kutatások meglepő fordulatot hoztak a bolygó kérgének kialakulásával kapcsolatban. Kiderült ugyanis, hogy a Nap gravitációs ereje a vártnál sokkal jelentősebb szerepet játszhatott abban, ahogyan a Merkúr felszíne ma kinéz.

A Journal of Geophysical Research: Planets tudományos folyóiratban megjelent új tanulmány szerint a bolygó kérgének repedései, gyűrődései és kráterei részben úgynevezett árapály-feszültségek eredményeként jöhettek létre olyan erők hatására, amiket eddig a tudományos közösség többnyire elhanyagolt vagy túl jelentéktelennek tartott.

„Korábban ezek az árapály-feszültségek nem szerepeltek komolyan a Merkúr felszínformáló tényezői között, mert úgy gondoltuk, túl gyengék ahhoz, hogy maradandó geológiai nyomokat hagyjanak. Most viszont a szimulációink egyértelműen azt mutatják, hogy hosszú időtávon ezek az erők is jelentős változásokat idézhettek elő” – mondta a kutatás egyik vezetője, dr. Karen Dombard bolygókutató.

A Naphoz legközelebb eső bolygó

A Merkúr, mint a Naphoz legközelebb eső bolygó, már évmilliárdok óta ki van téve a csillagunk hatalmas gravitációs erejének. Mivel a bolygónak gyakorlatilag nincs légköre, azt minden valószínűség szerint a Nap részecskesugárzása már rég lesöpörte, a felszín közvetlenül szenvedi el a napszél és a gravitációs torzító hatás következményeit.

A kutatók számítógépes modellek segítségével rekonstruálták, miként hatott a Nap gravitációs vonzása a Merkúr kéreglemezére az elmúlt több milliárd év során – írja a BGR. A szimulációk alapján úgy tűnik, az árapály-feszültségek, bár nem az egyetlen okai a felszín deformálódásának, jelentős szerepet játszottak abban, hogy a bolygó felszíne olyan töredezett, barázdált és gyűrt lett, amilyennek ma ismerjük.

„A Merkúr felszínének változása nem magyarázható kizárólag belső geológiai aktivitással vagy meteoritbecsapódásokkal. Úgy tűnik, a Nap évmilliárdos csavargatása is hozzájárult a jelenlegi felszín kialakulásához” – tette hozzá Dombard.

A felfedezés nemcsak a Merkúr szempontjából jelentős, hanem a teljes Naprendszerre vetítve is új kérdéseket vet fel. A kutatók ugyanis azt remélik, hogy az új megközelítés más bolygók, például a Föld, a Vénusz vagy a Mars múltjára is új fényt vethet. Megérthetjük például, milyen mértékben alakították ezeknél az égitesteknél is a külső gravitációs hatások a felszíni formákat.

A kutatások következő mérföldköve a BepiColombo nevű európai-japán űrmisszióhoz kötődik, amit még 2018-ban indítottak el, és amely jövőre érkezik meg a Merkúrhoz. A szonda célja, hogy közelről tanulmányozza a bolygó kérgét, mágneses terét és felszínét. A jelenlegi elmélet egyik kulcsfontosságú tesztje az lesz, hogy a BepiColombo műszerei kimutatják-e azokat az apró, ám jellegzetes felszíni torzulásokat, amelyeket a Nap gravitációs ereje okozott.