Szakértők figyelmeztettek, madárinfluenza tizedeli a vonuló darvakat
Az elmúlt hónapokban jóformán minden vármegyében pusztított a madárinfluenza, ám a vadon élő állatok sincsenek biztonságban.
Fotó: Unsplash/Santiago Lacarta
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján közzétett közleményében figyelmeztetett, a madárinfluenza a vadon élő és a tenyésztett madarak vírusbetegsége, az utóbbi évek során pedig rendszeresen hallhattunk, olvashattunk híreket esetekről, kisebb-nagyobb járványokról.
Sajnos az idei év sem múlik el e nélkül, mind a baromfi- és vízimadártartók, mind a természetvédők nagy aggodalommal figyelik az utóbbi hetek eseményeit. Ahogy arról korábban is beszámoltunk, november elején Hajdú-Bihar, majd Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, később az Alföld más területein is megjelent a fertőzés, majd a Hortobágy és a Dél-Alföld őszi látványossága, a daruvonulás csúcsán a nálunk megpihenő madarakat is elkezdte tizedelni a vírusbetegség.
Mi is ez a madarakra veszélyes halálos kór?
A különböző influenzavírusok eredetileg vízimadarak belében szaporodó, mérsékelten patogén kórokozók voltak. A járványokért felelős magas patogenitású törzsek kifejlődése azonban egyértelműen a nagyüzemi baromfitartáshoz köthető. Gazdaváltásaik, rekombinációra és mutációkra hajlamos genomszerkezetük miatt a fertőzőképességük is igen változatosan alakult. A madár eredetű törzsek közt megkülönböztetünk alacsony és magas patogenitású, vagyis fertőzőképességű törzseket.
De miért jöhet létre és maradhat fenn egy vírusból magas patogenitású változat, ha az evolúciósan nem kedvező, hisz elpusztítja a gazdaszervezetet? A választ a vírus eredete adja meg: a nagyüzemi baromfitermelésben járványvédelmi okokból a fertőzött állományokat kiirtják, így a gazdaszervezetek immunitását növelő evolúciós folyamat elakad. A sok ázsiai országban alkalmazott vakcinázás pedig olyan evolúciós nyomást fejt ki a vírusra, hogy az minél fertőzőképesebb legyen és át tudja törni a vakcinás védelmet. E két hatás együtt a madárinfluenza vírusok evolúcióját az egyre nagyobb fertőzőképesség és megbetegítő képesség irányába tolta.
Az utóbbi közel húsz évben a vírus a vonuló madarakkal több évben is eljutott Európába, illetve időnként Észak-Amerikába, Afrikába és a Közel-Keletre is. A vadon élő madarak által közvetített járványok milliárdos károkat okoztak az európai baromfitermelőknek, ami részben az elégtelen járványvédelmi intézkedéseknek és a telepi higiénia nem megfelelő színvonalának volt köszönhető.
Idő kérdése volt, hogy a környezetbe kerülő nagy mennyiségű vírus megvesse a lábát Eurázsia nyugati felén is, és az itt élő ludak, récék, sirályok populációi tartósan fenntartsák a vírust. Ezt a pontot nehéz meghatározni, de valamikor a 2020-as évek legelejére tehető, ugyanis azóta nem mondhatjuk, hogy egész Európa mentes a vírustól, valahol valamilyen formában aktív a járvány 3 éve.
