Annak ellenére, hogy mind a fejlődő országok, mind pedig az Egyesült Államok ellenezte és konkrét fenntartásait fogalmazta meg a döntés ellen, a világ országai egy újabb lépéssel kerültek közelebb ahhoz, hogy a Világbankot bízzák meg az egyébként létfontosságú alapba befolyó pénz kezelésével.

Maga az éghajlati katasztrófák által károsított szegény országok segítését célzó, „veszteség- és káralap” létrehozásáról szóló megállapodást a fejlődő országok tárgyalói áttörésként üdvözölték az ENSZ éghajlat-változási tárgyalásain tavaly Egyiptomban, hiszen ezzel legyőzték a fejlett országok évek óta tartó ellenállását a témában.

Az elmúlt 11 hónapban azonban a kormányok nehezen jutottak konszenzusra az alap részleteiről, például arról, hogy ki fog fizetni és hol lesz az alap helye: az alap megvalósításával megbízott ENSZ-bizottság pedig szombaton úgy határozott, hogy a Világbankot javasolja az alap vagyonkezelőjének és házigazdájának.

Ez a legrosszabb hír, amit kaphattak a fejlődő országok, hiszen az alap Világbanknál történő elhelyezése túlzottan nagy befolyást biztosítana az adományozó országoknak az alap felett, a kedvezményezett országok számára pedig túl magas díjakat eredményezne.

A fejlődő országok masszív fenntartásai nyomán, s annak érdekében, hogy minden országgal megmaradjon az egyetértés, megállapodtak abban, hogy a Világbank egy négyéves időszakon keresztül az alap ideiglenes vagyonkezelője és befogadója lesz.