Reviczky Gábor elárulta, egy évtizede rákos, de nem tudott róla
Aggasztó fejleményeket osztott meg állapota kapcsán a színész.
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
A Blikk jelentése szerint aggasztó fejleményekről számolt be Reviczky Gábor állapota kapcsán: az ATV Húzós című podcastjében árulta el, hogy romlott az állapota, s ötszörös csontáttéte mellett nyirokmirigyrákkal is küzd. Jelenleg pedig a színházi munkáit sem tudja ellátni, mert gyorsan elfárad.
Ahogy arról korábban is beszámoltunk, az év elején derült fény arra, hogy a színész súlyos betegséggel küzd, majd kiderült, hogy prosztatarákot diagnosztizáltak nála. Reviczky Gábor a héten az ATV Húzós Rónai Egonnal podcast vendége volt, a műsorban pedig aggasztó fejleményekről számolt be.
Elárulta, állapota romlott, s egyre nehezebben viseli a betegséget és a kezeléseket is:
„Színházra most nem vagyok alkalmas. Most legalábbis nem. Forgatok, és ott is elfáradok, de a forgatás tartja bennem a lelket, illetve az, amikor felvétel van, mert akkor semmit nem érzek, de utána elfáradok. Nagyon hamar elfáradok, de hát ez valószínűleg a kemótól van, és remélem, hogy ennek most már vége lesz.”
Azt is elárulta, hogy nem is sejtette, de kiderült, hogy már egy évtizede rákos:
„Nem tudatosult, hogy ilyen súlyos betegségem van. Mondták, hogy tele vagyok ráksejttel, a biopszián egyetlen egy ép sejtet sem találtak, úgyhogy onnan mindent ki kellett vagdosni. Az orvos elárulta, hogy ez nem egy friss dolog, hanem 5-10 éves. Ez pedig azt jelenti, hogy nekem már tíz éve rákom van, de én semmit nem vettem észre, csak egyik napról a másikra elzáródott a húgycsövem. Bedurrant ez a dolog, nem voltak előjelei.”
A színész korábban több alkalommal is egyértelművé tette, nem szeretné igénybe venni a kemoterápiát, csakhogy a PET CT-n kiderült, hogy nagyobb a baj, mint azt gondolta.
Megosztotta, a vizsgálat megállapította, hogy a csontban ötszörös áttét van, továbbá nyakmirigyrákkal is küzd. Ez pedig egy szövődmény, s nem ugyanaz a ráksejt, mint ami a prosztatában volt, hanem tovább fejlődhetett. Így tehát végül bevállalta a kemoterápiát, „mert a legszörnyűbb halál a csontrákos halál, amikor üvöltve halnak meg a betegek a fájdalomtól”.
