Míg egyesek a gazdagságot hirdetik Vietnámban, mások alig alszanak
Egyre több a céltudatos, s a vietnámi gazdaság fellendülését meglovagoló fiatal az országban, akik ambiciózus terveiket megvalósítva hencegnek életükkel, miközben vietnámiak milliói szenvednek a napi betevőért.
A South China Morning Post jelentése szerint egyre több olyan fiatal van Vietnámban, akik meglovagolják a gazdaság fellendülését, komoly teljesítményt képesek nyújtani az élet minden területén, a világ legjobb egyetemeire jutnak be, miközben otthon jövedelmező cégeket alapítanak.
Eközben pedig ambícióik elérése közben kényelmesen megvetik a lábukat a délkelet-ázsiai régió leggyorsabban növekvő gazdaságában. Csakhogy ezek a fiatalok szeretnek hencegni is azzal, amit elértek, amit vietnámi nyelven khoe khoangnak neveznek.
Ezt a jelenséget mutatja be az immáron 1,4 millió követőt számláló Flex to the Last Breath Facebook-oldal, mely betekintést nyújt a vietnámi fiatalok sikereire és a soraikba belépni vágyók törekvéseire. A 18 éves Lap Le például azt mondja, három prominens amerikai iskolából is kapott ajánlatot:
Eközben Le Yen Thanh, egy Ho Si Minh-városban működő, egymillió dollárt érő intelligens mobilitási start-up alapítója évről évre bemutatja, hogyan érte el nem mindennapi eredményeit, rajongói legnagyobb örömére. Mindez nem meglepő annak fényében, hogy Vietnámot már régóta Ázsia következő „nagy dobásaként” emlegetik.
Ahogy telik az idő, egyre növekszik az egyenlőtlenség is
Ezt pedig csak tovább erősíti, hogy az ország GDP-je tavaly 8 százalékkal zakatolt, exportvezérelt gazdasága pedig az új otthont kereső tőkeáradatba hullámzott, hiszen a kormány is felismerte, hogy az Egyesült Államok és Kína közötti feszültség nyomán a nagy gyártók is részben vagy egészben át fogják helyezni termelésüket Kínából.
Vietnám pedig többek között azért is rendkívül vonzó a nagyobb cégek számára, mert még Thaiföldnél és Malajziánál is olcsóbb munkaerőt kínál, népessége jelentős és fiatal, így olyan komoly befektetők kezdtek áramlani Vietnámba, mint az Apple, az Intel, a Samsung és a Google.
Ezen a ponton azonban fontos megjegyezni, hogy a növekedés egyenlőtlen volt, és az egyenlőtlenségek egyre nagyobb méreteket öltöttek: míg sok vietnámi büszke az életben elért eredményeire, mások pontosan tudják, hogy nem lesz lehetőségük elérni kitűzött céljaikat.
Ahogy pedig a szegények és a gazdagok közötti szakadék az idő múlásával egyre szélesedik, a középen lévők számára egyre nehezebbé válik az előrejutás, mivel az iskoláztatás és az extra oktatás költségei átlagosan évi 4500 dollárra (1,6 millió forint) emelkednek például egy Ho Si Minh-városban található magániskola esetében.