A szegényebb országokban közel egy havi bérbe kerül az inzulin
Egy friss tanulmány lesújtó képet fest az inzulinhoz való hozzáférésről, a legszegényebb országokban ugyanis közel egy havi bérbe kerül a létfontosságú gyógyszer.
Fotó: Unsplash/Towfiqu barbhuiya
Egy friss, a Guardian által is szemlézett felmérés szerint a szegényebb országokban élő cukorbetegek átlagosan jövedelmük tízszeresét költik inzulinra, mint a gazdagabb országokban élők. A 47 ország gyógyszertárainak árait vizsgáló felmérésből kiderült, hogy egy havi inzulin akár 27 napi fizetésbe is kerül Kamerunban, Nigériában és Mianmarban pedig 20 napi fizetésbe.
Eközben a közepes és magas jövedelmű országokban az inzulin átlagosan négy napi bérbe kerül. A Health Action International nem kormányzati szervezet által készített tanulmányban a glargin elérhetőségét és árát vizsgálták, mely az 1-es típusú cukorbetegek által használt hosszú hatású inzulin.
Látványos az eltérés az árak között
A szervezet 1000 egység inzulin árát mérte az adott ország legalacsonyabban fizetett, szakképzetlen állami alkalmazottja által keresett bérhez. Dr. Marg Ewen, a projekt vezetője a tanulmány kapcsán leszögezte, egy hónapra elegendő inzulin nem kerülhet többe egy napi bérnél:
„Az embereknek arra van szükségük, hogy a gyógyszerek elérhetőek és megfizethetőek legyenek. A megfizethetőség azért probléma, mert az embereknek zsebből kell fizetniük, és természetesen nem rendelkeznek magas jövedelemmel. Ha havonta több mint egy napot kell dolgozniuk egy havi adagért, akkor az megfizethetetlen, mert a családban lehetnek más emberek is, akiknek a gyógyszereiket fizetni kell, vagy a cukorbetegségben élő személynek lehetnek olyan társbetegségei is, melyek miatt más gyógyszereket is meg kell vásárolni.”
A felmérés lesújtó megállapításai azért is meglepőek, mert amikor közel 100 évvel ezelőtt kifejlesztették az inzulint a cukorbetegség kezelésére, a tudósok úgy határoztak, nem szabadalmaztatják, hogy a betegek megfizethető áron juthassanak hozzá.
Csakhogy a mai modern, szintetikus inzulint több cég is szabadalmaztatta, így áruk is jelentősen megugrott. Míg az inzulin az Egyesült Államokban volt a legdrágább, ahol 172 dollárba (60 ezer forint) kerül 1000 egység, addig Libanonban 120 dollárba (41 800 forint), Etiópiában 77 dollárba (26 800 forint), Kamerunban, Nigériában és Mianmarban pedig több mint 40 dollárba (14 ezer forint) került.
A magánszektoron keresztül vásárolt inzulin több magas jövedelmű országban, köztük Dániában, Norvégiában, Belgiumban és Franciaországban azonban olcsóbb volt. A tanulmányban rámutattak, az inzulin beszerzési költségeinek átláthatóságának hiánya miatt nehéz megmondani, hogy az árak miért térnek el jelentősen, de az ellátási lánc mentén az importőrök, a forgalmazók és a kiskereskedők részéről felmerülő többletköltségek, valamint a forgalmi adók is szerepet játszanak ebben.
