Dinoszauruszoknál is kimutatták a rákos elváltozásokat
Kanadai kutatók az emberiség történelme során először előrehaladott stádiumban lévő rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak egy ősi hüllő lábszárcsontjában.
Kanadai kutatók az emberiség történelme során először előrehaladott stádiumban lévő rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak egy ősi hüllő lábszárcsontjában.
Az elváltozást egy Centrosaurus apertus fajhoz tartozó, hatalmas orrszarvakkal rendelkező csőrös dinoszaurusz-egyednél figyelték meg, amely ugyanannak a nemzetségnek a képviselője, mint a Triceratops.
A szóban forgó 76-77 millió éves fosszíliát Albertában találták még 1989-ben, a rendellenesen kifejlődött szárkapocscsontot azonban csak nemrég vizsgálták meg, korábban ugyanis azt hitték, a kőzetlerakódások miatt lehetett ennyire deformálódva, esetleg egy szerencsétlen törés következtében forrhatott össze rosszul az őshüllő csontja.
Egy patológiában, radiológiában, ortopéd-sebészetben és dinoszaurusz-betegségekben jártas szakemberekből álló kutatócsoportot hoztak létre, akik tüzetesebben górcső alá vették a csontot, öntvényt készítettek, valamint CT-vizsgálatnak vetették alá a kérdéses végtagot. Mindezek után vékony mintákat hasítottak ki belőle, amelyeket mikroszkóp alatt vizsgáltak meg.
A kísérleteknek hála megállapították, hogy nem más, mint az embereknél és állatoknál is előforduló oszteoszarkóma a pontos diagnózis. További tesztekkel és ugyanazon fajhoz tartozó egészséges dinoszauruszok végtagjaival, valamint emberi lábszárcsontokkal való összehasonlítás után megerősítették, hogy valóban daganatos betegségben szenvedett az elpusztult dinóegyed.
A tudósok azt feltételezik, hogy a rákos sejtek a dinoszaurusz egész szervezetében jelen lehettek, viszont halálát mégsem tumorok okozták, mivel egy óriási csontmederben bukkantak rá a maradványaira, ahol több más Centrosaurusszal együtt valószínűleg tömegesen eshettek áldozatául valamilyen természeti katasztrófának.
„A sípcsonton késői szakaszban lévő agresszív rákot láthatunk. Az ilyen fajta daganatos megbetegedés komoly hatással lehetett az egyedre, hiszen rendkívül sebezhetővé tehette egy potenciális Tyrannosaurus-támadás esetén. Mivel nagyobb csordákban élt, ezért ez a növényevő dinoszaurusz sokkal tovább élhetett együtt ezzel a halálos kórral.”
magyarázta David Evans, a tanulmány társszerzője.
Ne hagyd ki:
