A legutóbbi ilyen Üzbegisztánban történt azt követően, hogy az üzbég kormány egy új alkotmánytervezetet nyújtott be, amelynek értelmében megfosztották volna Karakalpaksztánt attól, hogy adott esetben önállóan függetlenné váljanak.

Üzbegisztán alapvetően két részből tevődik össze: az üzbégek által lakott régiókból, valamint a karakalpakok által lakott régióból – utóbbi meglehetősen durva hegyvidék, viszont jól elkülöníthető számban él ott a népcsoport.

A Szovjetunió felbomlása és Üzbegisztán függetlensége után az lett végül a megállapodás, hogy Karakalpaksztán marad az üzbég állam része, cserébe az alkotmányban biztosítják azon jogukat, hogy bármikor kikiálthatják függetlenségüket.

Az üzbég kormány ezen jog elvételére tett kísérletet, a reakció pedig pontosan az lett, mint várni lehetett: a karakalpakok felháborodtak, tömeges tüntetések törtek és összecsapások történtek a rendőrséggel, amiben többen meghaltak, de végül sikerült elnyomni a feszültséget a hatóságoknak.

Marsz Szarijev kirgiz elemző szerint pedig a poszt-szovjet közép-ázsiai térség tekintetében ez kifejezetten jó hír, hogy gyorsan elnyomták a karakalpakok tüntetését, ugyanis ez első lépésként a mai Üzbegisztán széteséséhez vezetett volna.

Szarijev a RITM Eurasia hírportálnak adott interjújában azonban kifejtette, hogy nemcsak az üzbég válság lett volna problémás ezzel kapcsolatban, hanem az is, hogy ennek hatására felgyorsultak volna a szakadár törekvések Közép-Ázsiában.

Szarijev szerint amennyiben Karakalpaksztán sikeresen függetlenedik, akkor a dél-üzbegisztáni tádzsikok lakta régiók, az etnikailag vegyes Fergana-völgy és Tádzsikisztán egyébként is feszült Hegyi-Badakhshan Autonóm Régiója is szakadár utakra léphetett volna.

A kirgiz elemző kihangsúlyozta, hogy a közép-ázsiai régió sokkal instabilabb, mint az kívülről tűnik, ezért muszáj megfelelő fellépéseket alkalmazni az ilyen eseményekkel szemben – még akkor is, ha ez erőszakos.