Vladislav Buryak a háború előtt a 16 évesek átlagos életét élte, aztán lakóhelyén, Melitopolban is kitörtek a harcok; április 8-án került orosz fogságba, miután családjával menekülni próbált a városból, egy ellenőrzőponton pedig elszakították szüleitől, és csak egy hónapig tartó tárgyalás után nyerte vissza szabadságát.

Fogságban töltött ideje során szerzett tapasztalati megerősítik, hogy az orosz és oroszbarát szeparatista erők nem bánnak kesztyűs kézzel a fogvatartottakkal, Vladislav ugyanis 90 napig hallgathatta, hogyan vetnek alá erőszakos kihallgatásoknak és brutális verésnek foglyokat.

A fiú egyike annak az 500 túsznak, akik beszámolóikkal segítették az ukrajnai Polgári Szabadságjogok Központjának munkáját, a szervezet szerint azonban a begyűjtött információk csupán a jéghegy csúcsát jelenthetik.

Vladislav a The Guardiannak számolt be az őt ért megpróbáltatásokról, amelyekben azért volt része, mert az ellenőrzőponton egy videót találtak a telefonján, amelyen orosz katonák arról beszélgetnek, hogy nem akarnak harcolni. Ez feldühítette a fegyvereseket, és a szűrősátorba vitték, ahol kiderült róla, hogy egy helyi tisztviselő fia, ezért értékes lehet túszként.

A fiatalt egy börtönként használt helyre szállították, ahol több mint 40 napig egy cellában lakott, mielőtt egy szállodába vitték volna. A tiszti szobákon kívül ő felelt a vallatásra használt helyiségek tisztaságáért is, ahonnan vérfoltokat és átázott kötéseket kellett eltakarítania.

Elmondása szerint legalább heti háromszor zajlott kihallgatás, a foglyok pedig nagyon hangosan kiabáltak; áramütéssel és veréssel kínozták őket, és ha valaki nem beszélt, akár több órán keresztül tartott a vallatás.

A Buryak család beszámolója megerősíti többek között az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) jelentését, amely szerint hiteles bizonyítékokat tártak fel az orosz erők emberiesség elleni bűncselekményeivel kapcsolatban; a dokumentáció szerint „betonfalakkal elválasztott kínzókamrák sorát” fedezték fel egy bucsai nyári táborban, amelyek közül egyes helyiségeket kivégzésekre, másokat pedig kínzásra használtak.