Hogyan teszi lehetővé a technológia, hogy feltárjuk az amazóniai biodiverzitás rejtélyeit?
Az Amazonas-medence vagy Amazónia trópusi erdei bolygónk felszínének mindössze 12 százalékát teszik ki, mégis a szárazföldi fajok mintegy kétharmadának ad otthont.
Amazónia sűrű, rovaroktól és pálmáktól hemzsegő erdeiben mindig is komoly kihívást jelentett a tudósok számára a vadon élő állatok megfigyelése, hiszen a trópusi erdők biológiai sokféleségében könnyű elveszni: megannyi faj él az erdők zugaiban, melyek létezéséről talán nem is tudunk, de olyan ritka fajokat is felfedezhetünk, melyekről azt gondoltuk, már rég kihaltak.
Az ökológia és a természetvédelem szempontjából azonban kritikus fontosságú, hogy megértsük, milyen fajok élnek Amazóniában, s hogyan képesek alkalmazkodni környezetükhöz, mivel mindez alapvető információkkal szolgál olyan, ember által előidézett hatásokról, mint az éghajlatváltozás, a fakitermelés vagy a fatüzelés.
A BNP Bioclimate projektje megannyi technológiai megoldást, így például kameracsapdákat és speciális akusztikus monitorokat alkalmazott annak érdekében, hogy leküzdjék a természeti akadályokat, s pontosabb képet kapjanak az amazóniai vadvilágról.
Fontos megjegyezni, hogy ezen technológiák jóval pontosabb eredményeket szolgáltatnak, mint a hagyományos technológiák, mivel emberi beavatkozás nélkül is képesek folyamatosan adatot gyűjteni, ezzel pedig a kutatók is hatalmas előnyre tesznek szert, hiszen nem zavarják meg az állatokat mindennapi tevékenységeikben.
A kameracsapdák például a vadkamerákhoz hasonló kis méretű eszközök, melyek folyamatosan rögzítik az állatok aktivitását. A Tapajós Nemzeti Parkban végzett kutatásuk során pedig igen nagy hasznát vették az eszköznek, a terepmunka során ugyanis lehetőségük nyílt megvizsgálni, hogy az olyan zavaró tényezők, mint például az éghajlatváltozás, milyen hatással van az állatok viselkedésére.
Először is, arra a következtetésre jutottak, hogy a park területén található növények mintegy 85 százalékát az állatok „ültették”, magyarul jártukban-keltükben ürítéssel szétszórták azokat a magokat, melyeket korábban elfogyasztottak a gyümölcsökkel.
Ez a felfedezés pedig kruciális fontosságú: mi lesz a „magszóró” fajokkal, ha az éghajlatváltozás tovább melegíti a bolygót? Ahhoz azonban, hogy fel tudjuk mérni, pontosan milyen hatással járna, ha elveszítenénk ezeket a fajokat, tisztában kell lennünk azzal, hogy mely fajok milyen növényeket fogyasztanak, s mennyire hordják őket messze eredeti élőhelyüktől. A projekt részeként telepített kameracsapdák segítségével rövidesen megkaphatjuk a választ ezekre a kérdésekre is, ezt követően azonban arra kell majd választ találnunk, hogy mit tudunk tenni az éghajlatváltozás negatív hatásai ellen.