Miért nem veti be Oroszország a Szu-57-es vadászrepülőit?
Az oroszok egykoron azt ígérték, hogy a Szu-57-es repülőik simán le tudják nyomni az amerikai fejlesztésű F-22-es és F-35-ös vadászrepülőket is, ebből kiindulva pedig dominálniuk kellene Ukrajna egét.
Az orosz hadsereg vadászgépei a náci Németország felett aratott gyõzelem 75. évfordulója alkalmából tartandó katonai díszszemle egyik próbáján Moszkvában 2020. június 20-án. A járvány miatt május 9-én elmaradt katonai parádét június 24-én tartják meg.
MTI/EPA/Szergej Ilnyickij
A Szu-57 Felon vadászgépek viszont nincsenek sehol, az orosz állami média is csak annyit állított korábban, hogy néhány küldetésen részt vettek. A Felon úgy tűnik, maximum néhány rakéta kilövéséhez járult hozzá, azokat is elsősorban orosz légtérből.
Mint Brent M. Eastwood, a 19FortyFive szerzője is kiemeli, a Szu-57-esek korlátozott használata csalódást keltő ahhoz képest, mennyire beharangozták, hogy simán veri az amerikai vadászgépeket a fegyverek, a radarrendszerek és a technológia terén is.
Ahogyan Eastwood kiemeli elemzésében, az orosz mérnökök komoly problémába ütköztek a Szu-57-es motorja tekintetében, a vadászgép ugyanis nagyon „válogatós”. A mérnökök a legújabb Izdeliye-30 motorokkal akarták felszerelni a Felont, ám az sehogy nem akart megfelelően beleférni a vadászgépbe, ezért a régi Saturn AL-41Fi motorokhoz kellett visszanyúlni.
A Szu-57-esnek pedig már a fejlesztése során is adódtak problémák, elég csak arra gondolni, hogy az egyik prototípus egy motortűz miatt szinte teljesen kiégett. 2019-ben aztán egy Szu-57-es le is zuhant Oroszország keleti részén és bár a pilóta biztonságosan megmenekült, a gép megsemmisült.
A gépet fejlesztő Szukhoj vezérigazgatója ráadásul le is mondott a balesetet követően, ami jelentősen visszavetette a programot. Eastwood szerint ráadásul a Szu-57-es a karakterisztikái alapján inkább egy lopakodónak tekinthető, de nem rendelkező olyan jó lopakodással, mint az F-22, az F-35 vagy akár a kínai J-20.
A Szu-57-esben azért így is vannak technológiai innovációk, például egy olyan elektronikus szkennelő rendszer, amely jobb helyzetfelismerést teremt a pilótáknak, amelyet fejlettebb manővereknél és légiharcoknál is megfelelően tudnak használni.
Az infravörös kutató- és követőrendszer pedig egy fontos szenzorális fejlesztés, amely segít a rakéták pontos célzásában és ellenálló tud lenni a légvédelmi rendszerekkel. Az ellenséges rakéták elleni védekezés is relatíve fejlett, ugyanis egy lézerrendszer segítségével „meg tudja vakítani” rakétákat.
Eastwood szerint a Szu-57-es több tekintetben is vonzó lehet, ha végre beindul a tömeggyártása, viszont jelenleg kevesebb mint egy tucat áll üzemben. Az oroszok tervei szerint ezt két éven belül 22-re, 2028-ra pedig 76-ra akarják növelni.
A Szu-57-es fejlesztése olykor maga volt a szerencsétlenség a felszerelések meghibásodása, a rossz motorok, a késések és a költségek elszállása miatt, viszont az egyes innovációi, mint az ellenséges rakéták részbeni semlegesítése, komoly pozitívumot jelentenek.
Az orosz védelmi ipart azonban valósággal meg fogja bénítani a nyugati szankciók sora, plusz a pénzt és erőforrásokat kiszipolyozzák innen az ukrán háború miatt. A fő kérdés viszont: készen állnak a Szu-57 Felonok a harcra?
Oroszország várhatóan csak arra fogja használni őket, hogy rakétát lőjenek ki Ukrajna területére, ugyanis borzasztóan érzékeny veszteség lenne, ha az ukrán légvédelemnek valahogy sikerülne kilőnie egy Szu-57-est – ez legalább akkora jelképes győzelem lenne, mint a Moszkva hadihajó kilövése.
Amennyiben az oroszoknak sikerült volna légi felsőbbrendűséget kialakítania, mint ahogyan azt tervezték a háború elején, akkor a Szu-57-esnek is nagyobb szerepet jutott volna. A jelenlegi előállítási célok viszont nagyon optimisták, és arra lehet számítani, hogy a tömeggyártás az tovább fog késlekedni, addig pedig nem tudnak mást csinálni, mint az orosz médiában méltatni.
