Demeter Szilárd arról, ki árulja el a polgári Magyarországot: „nem leszek népszerű a jobboldalon“
Úgy gondolja, hogy a jobboldali elitnek nem szabadna fejben másodikként a balliberális tábortól várni a „buksisimit“.
Fotó:
Demeter Szilárd, a Petõfi Irodalmi Múzeum fõigazgatója a Petõfi Sándor-emlékévrõl tartott sajtótájékoztatón az Emberi Erõforrások Minisztériumának Tükörtermében 2021. június 1-jén.
(MTI/Koszticsák Szilárd)
Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója volt Gulyás Márton vendége a Partizánban, amelyben többek között arról is beszélt, hogy ki árulja el a polgári Magyarországot.
Habony Árpád kapcsán Demeter elmondott egy olyan mondatot, miszerint „a polgári Magyarországot nem Habony Árpád árulja el, a polgári Magyarországot az a polgári szavazó árulja el, aki nem áll ki a saját elvei mellett, hanem fejben másodikként megpróbál megfelelni az ellenoldalnak.“
Gulyás Márton megkérte, hogy ezt bővebben fejtse ki, mire a PIM főigazgatója így reagált: „most nem leszek népszerű a jobboldalon, de nem baj“.
„Nekem az a legnagyobb bajom az úgynevezett jobboldali elittel, hogy fejben másodikként elvárja a balliberális tábornak a buksisimijét. Tehát azt várja, hogy az ő teljesítményét a másik oldal validálja, tehát hogy ismerje el“
– jelentette ki.
Hozzátette, hogy „ezáltal a teljesítmény megítélésének a monopóliumát akaratlanul bebetonozza a másik oldalra, és ez nem tesz jót a magyar kultúra egészének. Egy fejben második jobboldal, és egy fejben második liberális oldal, aki viszont a nyugati trendeknek próbál szolgaian megfelelni, gyengíti a magyar kultúrát“.
Demeter arról beszélt, hogy azt szeretné, ha a teljesítmény megítélése „itt maradna nálunk“, ugyanis ő nem tud mit kezdeni azokkal a díjakkal, amelyek egy szűk elit adományoz, és ezek kapcsán kijelentük: ettől a díjtól lesz valaki nagyobb, miközben Magyarországon, magyar nyelvterületen „a kutya sem kíváncsi rájuk“.
„Lehet azt mondani, hogy mi Mucsa vagyunk, mármint a magyarok, mucsák vagyunk, és nincs megbízható ízlésünk, és nem értjük a kortárs trendi, progresszív, akármilyen művészeti világot, de ez önbecsapás, önámítás – ettől nem lesz jobb a magyar kultúrának“
– véli.
„Ha azt gondolom, hogy a szerencsétlen olvasó hülye az én írásomhoz, akkor nem az a gesztusom, hogy az olvasót félrenyomva megpróbálok pénzt szerezni, és nagy költőként éljem az életemet, hanem akkor odafordulok az olvasóhoz, megpróbálom bevonni ebbe az egészbe, az én művem társalkotójaként tekintek rá“ – mutat rá.
Kiemelte, tudja, hogy ez romantikus hevület, „vissza az olvasóhoz“, de az adóforintok elköltésének az elsődlegességének annak kellene lennie, hogy „jobbá tegyük a befogadókat“.
