Deutsch Tamás: rég volt magyar politikus akkora sztár, mint Orbán Viktor
Feltette a kérdést: egy tízmilliós ország, egy tizenötmilliós nemzet miniszterelnöke ennyire számít? „Igen. Magyar politikus rég volt ekkora világsztár.“
A woke kapcsán Deutsch Tamás arról beszélt a Pesti TV-n a Politikai Hobbistában, hogy Magyarország könnyebb helyzetben van a jelenséggel szembeni harcban, ugyanis „mi ezt átéltük“ a szocializmus idején.
„Miután átéltük, és volt erőnk (…) nekünk magyaroknak, meg lengyeleknek, cseheknek, szlovákoknak (…) ezeket legyőzni, ugyanez fog történni ezekkel a magukat globalistának, liberálisnak, én nem tudom minek hazudó alakokkal“ – mondta.
Hozzátette, hogy az igaz, hogy egyes emberek és csoportok esetében lehetett hatalmas károkat okozni, azonban összességében ez a küzdelem már akkor sem vezetett eredményre. Szerinte ezért az amerikai társadalom nem halálra ítélt.
Deutsch úgy véli, hogy ez a „jó és a rossz küzdelme“, amelyben a jó sosem tud annyira jó lenni, hogy felülkerekedjen a rosszon, azonban a rossz sem tud annyira rossz lenni, hogy végleges győzelmet arasson a jó felett.
Jeszenszky Zsolt felvetette neki, hogy úgy tűnik, ma már csak Magyarország maradt az egyetlen józan gondolkodású ország Európában, ugyanis már „Lengyelország is megőrült“.
Ennek kapcsán elindult annak a fejtegetése, hogy Európában az emberek még mindig a normalitást képviselik, a kérdés az, hogy miért szavazzák meg azokat a vezetőket, akik hatalmon annak.
Deutsch Tamás egy érdekes statisztikát hozott fel: az 1990-es évek elején a magyar polgárok 14 százaléka vallotta magát jobboldalinak, míg több mint 40 százalékuk baloldaliként, ma viszont teljesen mások a számok:
„Az őrültség néven nevezése helyen, azt a hibát ne kövessük el, mert az a legrosszabb“, amikor egy általánossá vált őrültségre azt mondják, hogy már nem is érdemes rá szót vesztegetni.
Példát is hozott rá: egyik munkatársa tollából született egy tanulmány, amely azt vizsgálja, hogy egy tanulmány, amely az Oxfordi Egyetemről származik, és a sajtószabadság vizsgálatával foglalkozik, hogyan került bele az európai normarendszerbe.
Deutsch kiemeli, hogy bár a szöveg csillagozással lábjegyzetben megemlíti, hogy az egész csak becsléseken alapul, pár éve jogvédő szervezetek, amelyek a sajtószabadsággal foglalkoznak, átvették, és mára odáig jutottunk el, hogy szinte kötelező használni ezt a becslésen alapuló tanulmányt.
A sajtó kapcsán még Orbán Viktorról is ejtett néhány szót, a kérdésre válaszolva, hogy van-e erőnk ahhoz, hogy az ország és a miniszterelnök tényezőként jelenjen meg Európában, és elmondta, hogy
„Nagyon nehéz innentől kezdve vitatkozni ezzel, mert nem lehet azt megcsinálni, (…) hogy majd a Financial Times, az Economist szándékos félrefordítással lehoz valamit, már van nyolcmillió kattintás, és utána kezdődik az a vita, hogy nem ott, nem akkor, nem azt mondta. Ott van, elvtársak, angolul vagy németül vagy franciául tessék beszélni, ott van, hogy a magyar miniszterelnök mit mondott.“