„Putyin Orosz Birodalomról szőtt álmai meghaltak Ukrajnában”
Vlagyimir Putyin február 24-én indított inváziót Ukrajna ellen, azonban nem úgy alakult a hadjárat, mint ahogyan tervezte. A tervezett villámháború helyett továbbra is heves harcok dúlnak.
Miro Popkhadze, a grúz védelmi minisztérium ENSZ-képviselője és több think-tank elemzője a 19FortyFive felületén közzétett elemzésében fogalmazott úgy, hogy Ukrajnában meghaltak Putyin birodalmi vágyait.
Popkhadze hangsúlyozta, hogy Oroszország teljes körű inváziója hatalmas pofont adott az ország globális pozíciójának, ugyanis meggyengítette a gazdaságát, elszigetelt őt politikailag, valamint összetörte a hadseregéről szóló mítoszokat is.
Mindeközben az invázió megerősítette a globális demokráciákat és a kollektív Nyugatot, megerősítette az ukrán nemzeti identitást, konszolidálta a NATO-t, egyesítette az Európai Uniót és az összes demokratikus országot egyként fordította Oroszország ellen.
Már a Krím-félsziget 2014-es annektálása, valamint a kelet-ukrajnai szakadárok támogatása véglegessé tette, hogy Kijev és Moszkva között nem lesz jó a viszony. A február 24-én kirobbant háborúval viszont visszafordíthatatlanul megromlott a kapcsolat és emellett megerősítette Ukrajna államiságát, valamint a nyugati elkötelezettségét.
Mindemellett sikerült elérnie, hogy az évtizedek óta semleges Finnország és Svédország úgy döntsön, inkább csatlakoznak a NATO-hoz, megerősítve ezzel az euróatlanti szövetséget. Helsinkit és Stockholmot ugyanis innentől egy dolog egyesíti a NATO-val: az európai biztonsági felépítményre jelentett orosz fenyegetés – fogalmazott Popkhadze.
Nem is beszélve arról, hogy a példátlan orosz agressziónak még az Európai Uniót is sikerült felráznia csipkerózsika-álmából, hogy bizony nem szabad elmenni a politikai viszonyok felett, amikor az oroszokkal való kereskedelemről van szó.
Egyrészt sikerült elérnie Putyinnak azt, hogy az Európai Unió egy geopolitikai aktorként emelkedjen fel, másrészt pedig elindította azt a folyamatot, amely alapján az orosz energiahordozók legfőbb piacát hosszú távon elszigeteli magától – az EU ugyanis jelezte, még az előttünk álló évtizedben leválik az orosz olajról és gázról, amelyben mindenki egyetértett.
Napestig lehetne sorolni azt is, hogy hány nemzetközi szervezet, sportszövetség és kulturális szervezet dobta ki magából Oroszországot, még a Nemzetközi Macskaszövetség is kitiltotta az oroszokat. Nem is beszélve arról, hogy a világ legtöbb és legfontosabb multinacionális cégei úgy döntöttek, kivonulnak Oroszországból.
A nyugati szankciók ráadásul erősen bénító erejűek az orosz gazdaságra, egyes jóslatok szerint 15 százalékkal fog az orosz GDP csökkenni, miközben az infláció 20 százalékos lehet. Ráadásul a gáznak és olajnak is lassan más piacot kell keresni, ugyanis minden európai ország megkezdte az alternatíva keresését.
Popkhadze hangsúlyozta, hogy az orosz hadsereg legyőzhetetlenségének mítosza is odaveszett az Ukrajna elleni háborúval, egyebek mellett az inkompetens szervezés, a súlyos logisztikai és kommunikációs problémák, valamint a képzetlen katonák miatt. A stratégiai hibák sora végtelen, amely kifejezetten rossz fényt vet az oroszokra.
A grúz elemző példaként felhozta, hogy Kijev és Harkov környékén komoly problémákba ütköztek az oroszok, bár kétségtelen, hogy Herszont sikerült elfoglalniuk. Odessza lehet a következő célpont, hogy a Donbassz, a Krím-félsziget és Transznyisztria között szárazföldi folyosót létesítsenek.
Popkhadze azzal zárta elemzését, hogy a világnak segítenie kell Ukrajnát a továbbiakban is, ugyanis az imént felsorolt támadási útvonal továbbra is él, kemény hadjáratot folytathatnak délen az oroszok. Éppen ezért kell pénzügyi és katonai segélyt nyújtani Ukrajnának, hogy ezen a fronton is meg tudják védeni magukat.