„Az orosz katonák nem ismerik a kedvesség fogalmát”

Mark Austin műsorvezető és Nick Stylianou producer, a Sky News munkatársai jelenleg Harkovban, Kelet-Ukrajnában tartózkodnak, az egyik legveszélyesebb háborús területen, ahol szinte folyamatosan menekülnek a lakosok az újabb és újabb orosz csapások elől.

A 43 éves Oleg Koval és 23 éves felesége, Julia azért kockáztatták életüket Harkovban, hogy segítsenek a rászorulókon: eleinte csak barátaikat szállították el a veszélyes területről, mostanra azonban elterjedt hírük a lakosság körében, így maradtak és egyre több helyen kérik segítségüket a rászorulók. Soron kívül Andrei Mangra zokogva adott interjút, késsel kergették a támadói a lakásában

A házaspár a Harkovtól mintegy 120 kilométerre délkeletre fekvő Krasznograd városába szállították az embereket, a város ugyanis egyfajta biztonságos menedékként szolgál az ukrán menekültek számára. Habár felajánlották, hogy maradjanak ők is ott, biztonságban, Julia úgy érezte, nem hagyhatja magára Harkov lakóit.

Oleg, Julia férje a háború kitörése előtt egy sikeresen működő fitneszklubot vezetett, s amikor a Harkov északi részén fekvő Saltivka bombázása némiképp alábbhagyott, a közelben parkoló autójukban várták azokat a lakosokat, akiknek fuvarra volt szükségük: Oleg csak egy csokiért ugrott át a szemközti boltba, amikor becsapódott egy orosz rakéta.

Oleg megosztotta, a törmelék teljesen betemette, de szerencsére sikerült kimásznia a romok alól. Nagyon aggódott, mert attól tartott, hogy ha nem találja meg időben feleségét, ő azt fogja gondolni, hogy az oroszok meggyilkolták. Kimászott a romok alól és látta, hogy parkoló autóját szó szerint összeroppantotta a hatalmas erejű robbanás.

Az autó mögött két holttest feküdt, egy idős nő pedig az útra zuhant a becsapódás következtében, ám Juliát sehol sem látta, azt gondolta, biztosan épp valakinek segít a közelben. Olegnek azonban volt egy rossz megérzése, ezért elkezdett kutakodni a romok között, ám ekkor valaki kirántotta onnan – még szerencse, hogy így tett, hiszen abban a pillanatban hullott alá tetemes mennyiségű beton, mely garantáltan maga alá temette volna Oleget.

Két napba telt, míg kiderült, hogy Julia az orosz csapás áldozata lett, s a helyszínen életét vesztette a romok alatt. Oleg elmondta, mivel az oroszok folyamatosan tüzeltek, senki nem akart visszamenni a helyszínre, ám talált egy nagyon bátor embert, akivel együttes erővel megtalálták és kiemelték a romok alól Julia holttestét, elvitték a hullaházba, és hivatalosan is azonosították.

Megosztotta, már senkit sem temetnek el a kapacitáshiány miatt, azonban szerencsére Oleg barátai mindenben támogatják, így tisztességesen eltemették feleségét. A nő sírjához több plüssmackót is elhelyeztek, Oleg pedig a sírhoz rakott több olyan ajándékot is, melyről Julia álmodott, s a háború után tervezték megvásárolni őket.

Oleg abszolút jogosan nagyon hevesen reagált arra a kérdésre, hogy mit érez most és mit gondol az orosz katonákról: úgy fogalmazott, „csak azt kívánom, hogy minden orosz katona pusztuljon el Ukrajna határain”, hozzátéve, hogy „ha lehet ezt kultúrának nevezni, jó lenne, ha nem terjedne tovább és nem fertőzné meg ezt a bolygót aljasságukkal és jellemtelenségükkel. Az orosz katonák nem ismerik a kedvesség fogalmát.”