Túlterhelten, kimerülve, sápadtan és soványan érkeztek meg a mariupoli evakuáltak Zaporizzsjába
Az Azovsztal acélgyárból kimenekítettek osztották meg tapasztalataikat, akik több mint két hónapon át bunkerekben és pincékben rejtőzködve éltek.
EPA/ROMAN PILIPEY
Az ukrán elnök korábbi jelentése szerint eddig 156 embert sikerült kimenekíteni az acélgyárból, akik több mint két hónapja tartózkodtak a menedékhelyen, nemrégiben pedig biztonságban megérkeztek a délkelet-ukrajnai Zaporizzsjába.
Néhányan megosztották tapasztalataikat az elmúlt időszakról, ennek kapcsán Elina Csibulcsenko, az üzem egykori alkalmazottja elmondta, hogy március 2-től május 1-jéig a komplexumban található egyik bunkerben rejtőzködött a családjával.
Levesen, konzerveken és cukrozatlan teán éltek, amikor pedig az oroszok bombázni kezdték a létesítményt, olyan volt, mintha a föld és az üzem is egyszerre remegne, hozzátéve, hogy a bunkerben lévő 42 ember még mindig kimenekítésre vár.
„Csak civilek tartózkodtak a bunkerben, katonák egyáltalán nem, mert a katonaság szerint veszélybe kerültünk volna, ha ők is odabent vannak” – mondta.
Elmesélte azt is, hogy egy éjszakát egy orosz szűrőközpontban kellett tölteniük Bezimenne falujában, illetve felajánlották neki, hogy válasszon, Zaporizzsjára, Oroszországba vagy a Donyecki Köztársaságba szeretne-e tovább utazni.
Ő Zaporizzsja mellett döntött, s amikor az út végén meglátott egy ukrán zászlót, sírni kezdett, mert sosem érzett még ilyen megkönnyebbülést. „Ukrán vagyok, a hazám Ukrajnában van, nem Oroszországban és nem a Donyecki Köztársaságban. Mariupol pedig az én városom volt, de már nincs többé” – tette hozzá szomorúan.
A CNN-nek tett interjújában azt is elmondta, hogy a családjának három lakása égett porig, illetve egy értékes családi ereklyét is elvesztettek a háborúban, mégpedig egy 150 éves, hímzett hagyományos viseletet, amely túlélte a holodomort, a deportálást, az első és a második világháborút is, majd „jöttek az oroszok és elpusztították” – derül ki a CNN cikkéből.
Szergej Kuzmenko, aki szintén az Azovsztal egyik dolgozója volt, megosztotta, hogy március 8-tól tartózkodott a bunkerekben, majd hozzátette, az üzemben lévő katonáknak sikerült pár naponta gabonát és konzerveket juttatniuk a civileknek a létesítménybe, ahol 36 bunker volt, de ebből már csak néhány maradt.
Súlyosan sebesült katonákat is látott a bombázásokat követően, néhány civil pedig önként döntött amellett, hogy Oroszországban marad, nem kényszerítették őket arra, hogy így döntsenek. A kimenekítés alatt pedig több száz ember mellett haladtak el, akik nem tudtak csatlakozni a konvojhoz, ők továbbra is segítségre szorulnak.
