A felfedezés a Spanyol Nemzeti Kutatási Tanács tudósainak keze munkája, akik azt akarták jobban megérteni, hogy a mechanikai jelzések miként határozhatják meg az egyes sejtek sorsát.

A sejtek alakját és szerkezetét adó citoszkeleton a membránnal együtt mechanikai rendszert alkot, amely fizikai erők hatására megváltoztathatja a sejt működését. Bizonyos terápiás készítmények, például a Paclitaxel nevű kemoterápiás gyógyszer, ezt a mechanikai funkciót célozzák és változtatják meg, előidézve a rákos szövetek elpusztításában kulcsszerepet játszó sejthalált.

Mivel ezt a rendszert, illetve mechanizmust még nem teljesen értették, ezért feltárásához a kutatók egyfajta szilícium nanochipet terveztek, amely destabilizálja a sejtek mechanikáját a sejtosztódás mitózisnak nevezett folyamata során.

A tudósok a laboratóriumban méhnyakrákos sejtekkel dolgoztak, együtt inkubálták őket a csillag alakú chipekkel, és rájöttek, hogy azok nagy arányban épültek be a sejtbe, jellemzően a csillagok úgynevezett proximális karjának megragadásával.

Az internalizáló sejtek mintegy 90 százaléka mutatta a megváltozott sejtciklusok jegyeit, és körülbelül a sejtek felénél késleltetett vagy blokkolt sejtosztódást tapasztaltak, ami arra utal, hogy a sejthalál közvetlen következménye volt a csillag formájú eszköz beépülésének.

A különböző vastagságú, alakú, méretű és merevségű chipekkel kísérletezve a csapat azt is be tudta bizonyítani, hogy a tervezés finomhangolása miként hozhat pozitív eredményeket.

A nagyobb korong alakú szerkezeteket például nem vették fel olyan könnyen a sejtek, de mélyrehatóan megváltoztatták a sejtciklust, és a sejtek nagy százalékában halálozást idéztek elő, amikor bejutottak. Ily módon az apró chipek nemcsak a rák és más betegségek elleni potenciális fegyverként szolgálnak, hanem a sejtmechanika tanulmányozásának új platformjaként is.